Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

42 együtt Szabó Gáspár 3. rendű vádlott közvetítése mellett Szabó Menyhért 2. r. vádlottnak és nejének örökáron 140 frtért ismét eladta, igazolva lett 1. és 2. rendű vádlott beismerésével ; ugyanis 1. r. vádlott vallja, hogy a jelzett ingatlant 1872. évben Szabó Ferencznek csakugyan eladta, s mikor 1890-ben a szintén őt illető többi ingatlanait Szabó Menyhért és nejének eladta, a már előbb Szabó Ferencznek eladott részt eladás tárgyává nem tette s nem tudta, hogy az ügyvéd által készített adásvevési szerző­désbe azon ingatlanság is be lett irva, mert ő azt eladni nem akarta, azonban ezen védekezése az adott körülmények mellett figyelembe nem jöhet, mert Ráksa László tanú hit alatt igazolja, hogy a midőn Szabó Ágnes Szabó Menyhérttel a szekéren Halmiba mentek, ez utóbbinak azon kérdésére: «nem lesz-e ebből baj, hogy az illetőségéből más is bir», Szabó Ágnes kijelentette: nem adta örökáron, mely nyilatkozata alapul szolgált a Szabó Menyhért részbeni tévedésbe ejtésére. Szabó Menyhért 2. r. vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás rendén beismerte, hogy mint a kérdéses ingatlan szomszédja jól tudta, hogy a kérdéses ingatlant Szabó Ferencz már régen használja, ezzel szemben figyelmet sem érdemlő azon védekezése, hogy a kérdéses ingatlan előbbi eladá­sáról tudomással nem birt, mert ez a Baksa László tanúskodásá­val czáfolatot nyer. Szabó Gáspár 3. rendű vádlott a végtárgya­lás során határozottan tagadásba nem veszi, hogy ne lett volna tudomása a Szabó Ferencz és Szabó Ágnes között 1872. évben létrejött adásvételi ügyletről, mert azt adja elő, ennek megtörtén­tére, valamint arra, hogy ő Szabó Ferencztől azért, mert ezen kérdéses ingatlanság megvételétől elállott, a 95 frt vételáron felül az ö részére 15 frtot fizetett volna, nem emlékszik, azonban erre nézve kétségtelen bizonyítékot nyújt magánpanaszos bemondása és id. Kádár József hittel erősített vallomása, de ugyanezt iga­zolja 1. r. vádlott Szabó Ágnes is, mert azon tagadása, hogy a második vételbe befolyt volna, czáfolatot nyer Szabó Ágnes 1. r, vádlott vallomásával, de Kocsa Sándor tanú is vizsgálóbíró előtt vallotta, hogy ezen utóbbi vételre vonatkozó adásvevési szerződést a Szabó Gáspár házánál ennek felhívására előttemezte, különben a Ráksa László vallomása is azt látszik megerősíteni, hogy Szabó Gáspár igen is biztos tudomással volt ezen vételről, sőt abba

Next

/
Thumbnails
Contents