Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

3°4 Marinkov Izsó, a ki látta, hogy a leány Izsóval beszélgetett ugy húsvét táján, továbbá Kukurity Jefta és Blagojev György rendörök vallják, hogy midőn éjnek idején járőri teendőiket teljesítették, Jaksity Izsó és panaszosnő több izben a ház előtt beszélgettek; ekként azon előadása a panaszosnönek, hogy ő Jaksity Izsóval sohasem beszélt, határozottan megczáfolva van. De továbbá Jaksity Izsó, Stricsevits Joszim, kik a szálláson beszéltek a leánynj-al, azt tanúsítják, hogy a ieány nem is sirt, nem is panaszkodott, ellenben oda nyilatkozott, hogy ez az egész dolog saját akaratával történt, csak azt nem tudja, hogy mit szól hozzá édes atyja. Az eddigelé kihallgatott mindannyi tanú pedig egyértelmüleg azt igazolja, hogy a szerb nemzetnél szokásos leányszöktetésnél az is divik, hogy a leány, habár az elszöktetés az ö akaratával történik is, mégis kiabál az elvitel alkalmával. A szegedi kir. itélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. (1892. évi deczember 5. 3903. sz. a.) A m. kir. Curia: A bűnvádi eljárás adatai szerint kétségtelen, hogy vádlottak 1892. évi máj. 29-én este U Sz— — kiskorú hajadont, Mohol községből kocsin elvitték Dudvarszky Gábornak onnan távolabb eső szállására. Vádlottak tagadják ugyan és pedig nevezett I. r. és Zsivity Milos III. r. vádlottak már a vizsgálati eljárásban és utóbb a végtárgyalás alkalmával is állhatatosan tagadták, mig Kékity Jásó II. r. vádlott a vizsgálati eljárásban csak első és harmadik kihallgatásakor s utóbb a végtárgyalás alkalmával tagadta, hogy U— — Sz— — ellenében erőszakot használtak volna ; állítván, hogy annak Mohol községből való elvitele előleges beleegyezésével s az előző napon vele történt megállapodás szerint minden ellenkezése nélkül hajtatott végre ; tekintve azonban U Sz nak eskü alatt tett vallomását, mely szerint vádlottak őt 1892. évi május 29-én este erőszakkal vitték el Dudvarszky Gábor szállására oly módon, hogy midőn atyja háza előtt ült s a társaival ott megjelent Jaksity Izsó vádlott azon kérdésére: takarsz-e enyém lenni ?» tagadólag válaszolt volna, ezen vádlott megragadta karját, Kékity Jásó pedig átnyalábolta s ketten Zsivity Milos kocsijára tették, daczára