Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

2 59 Ítélettel D. M. perbeli alperes részére megállapított föeskünek letétele, az időközben elhalálozott alperes jogutódai közül D. J-nak azért nem volt megengedhető és illetve az a végből 9866/92. sz. a. kérvényükkel azért voltak nevezett kérvényezők elutasitandók; mert eltekintve attól, hogy kérvényezők az eskünek D. J. általi letétele iránti kérvényüket csak 1892. évi decz. 12-én adták be, azt, hogy a perbeli alperes D. M. részére megítélt főesküben foglalt azon körülményről, vajon a kereseti árukat D. M. alperes a perbeli felperestől meg és átvette-e? birhat-e D. J. közvetlen tudomással, nem is valószínűsítették, és mert végre D. J. a per adatai szerint ez ügyben D. M. többi jogutódaival érdekközösségben levőnek mutatkozik és a 9866/92. sz. kérvényből is olyannak lenni jelentkezik. A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbir. végzése helybenhagyatik. Indokok: Néhai D. M. alperesnek jogutódai egyizben már két egybehangzó jogérvényes birói határozattal elutasittattak az iránt előterjesztett kérelmükkel, hogy az időközben elhalt B. M. alperes részére megitélt főeskü a 4745/92. tárgyalási jkvben megnevezett jogutódok valamelyike által lehetőnek kimondassák. A megújított kérvény pedig az 1868: L1V. tcz. 239. §-ban megszabott határidő eltelte után adatott be, s habár a prdts 244. §-a nem tartalmaz kifejezetten intézkedést az iránt, hogy a jogutód mennyi idő alatt köteles a jogelőde részére megitélt esküre a bíróságnál jelentkezni, miután mégis a jogutód a jogelődöt képviselvén, annak jogai és kötelezettségeibe lép : ennélfogva a jogutód is az 1868. LIV. tcz. 239. §. által megszabott határidő alatt köteles eskütételre bocsátás végett jelentkezni, miért is a megújított kérvénynek elkésés indokából nem lehetett helyet adni. A magyar kir. Curia: A felebbezés visszautasittatik. Mert végzésének rendelkező részéből kitetszőleg a másodbiróság az elsőbiróság végzését helybenhagyta, és ; mert az 1881 : LIX tcz. 46. §-a értelmében a másodbiróságnak ily tárgyú helybenhagyó végzése ellen, további felebbvitelnek helye nincs. — Ugyanígy határozott a Curia 6273/85. sz. a.