Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

249 hogy «babonasággal bármit lehet eszközölni)), habár ezek szerint a sértett tévedésbe ejtésére és tévedésben fentartására oly kápráztató állitások vagy cselekvények is ravasz fondorlatnak tekinthetők, melyek az értelmi fejlettség magasabb fokán álló egyének tévedésbe ejtésére, vagy tévedésben tartására nem alkalmasak s a ravasz fondorlat jellegével nem biró egyszerű hazugságoknak tűnnek fel; mind a mellett a vádlott természet feletti állításaiban ravasz fondorlat e helyütt sem ismertethetett fel azért, mert beszámitható elmeállapotban levő emberre nézve ezüstöt tojó tyúknak ígérete ravasz fondorlatnak egyáltalán nem tekinthető. Minthogy tehát a vádlott cselekményében a ravasz fondorlat, a csalás egyik alkotó eleme fel nem található, s cselekményében a sértett elámitását czélzó csalárd szemfényvesztés ismerhető fel, a kir. törvényszék a vádbeli cselekményt a csalás vétsége helyett a Kbtk. 79. §-ába ütköző közrend elleni kihágásnak annál inkább helyesen minősítette, mert vádlott két különböző alkalommal is megkárosította Cseh Péternét és szemfényvesztésekkel ekként üzletszerűen foglalkozott. (1892 nov. 13. 2531. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb fokú bírósági Ítélet részben megváltoztatásával vádlott a Btk. 379. és 380. §-aiban meghatározott csalás vétségében mondatik ki bűnösnek és a Btk. 383. és 91. §-ai alapján 8 napi fogházra, 5 forint pénzbüntetésre s egy évi hivatalvesztésre Ítéltetik. Indokok: Más adat hiányában a vádlott beismerésére alapítandó tényállás szerint, midőn ő beszéd közben panaszosnak a babona iránt való tévhitét tapasztalta, 90 krért ígérte, hogy megcsinálja neki, miszerint ta. szomszéd tyúkja nem fog tojni, a panaszosé pedig majd aranyat és ezüstöt tojik* ; egy pár nap múlva pedig megtudva azt, hogy egy asszony kártyán azt vetette ki panaszosnak, hogy férje el fogja hagyni, megígérte neki, hogy ezt meg fogja akadályozni és e végből tőle egy pár forintot érő ruhadarabokat vett át és tulajdonított el. Ebben a tényállásban az alsóbb fokú bíróságok ravasz fondorlat meg nem állapithatása miatt csak a Kbtk. 79. §-ába ütköző közrend elleni kihágást látták fenforogni ; habár a kir. itélö tábla ítéletének indokolásában az a helyes kijelentés foglaltatik, hogy ia tévedésbe ejtésre, vagy tévedésben tartásra oly kápráz-