Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

242 donosra a jószággal együtt közvetlenül átszármazik ; ennélfogva, kellett alpereseket a bolcsói egyház kizárólagos kegyurainak elismerni és őket ugyanazon mérvben és arányban, melyben jogelődjük, néh. Borcsiczky Mária a bolcsói birtokkal összekötött kegyúri terheket teljesítette, ezeknek viselésére kötelezni kellett. (1890 deczember 2. 4705. sz. a.) A pozsonyi kir. itélő tábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Annak előrebocsátása mellett, hogy a kir. itélő tábla az alperesek tagadásával szemben nem tartja begyőzöttnek azt a felperesileg vitatott ténykörülményt, hogy néh. Borcsiczky Mária a bolcsói patronatusnak őt korábban is terhelt egyik felerészén kivül annak másik felerészét is magára vállalta és hogy ezen felerészbeni patronatust ezen cselekményével kapcsolta egybe birtokával és ennélfogva az elsőbirósági ítéletnek erre vonatkozó indokolását mellőzi; az elsőbirósági Ítélet hivatkozott egyéb indokain kivül még azért is helybenhagyandó volt; mert a jelen per igazolt adatai szerint a patronatusi jogot gyakorló, illetve kötelezettséget teljesítő Vietorisz-család bolcsói. birtokát eladván, az A'l. a. egyházlátogatási okirat szerint a Borcsiczky család gyökeres jogából származó patronatusi joga is megszűnt, és ennek korábban a család által gyakorolt része is a gyökeres patronatusi joggal birö és ama jószágot, a melylyel az összekötve van, birtokló néh. Borcsiczky Máriára szállott, a ki ilyképen a felperesileg vitatott lekötelezés nélkül is törvény szerint kötelezve volt a patronatusi kötelezettségek teljesítésére, a kiről azután ezen kötelezettségek az alapul szolgáló birtok eladásával az alperesi jogelődre — bármiféle szerződési kikötésekrei tekintet nélkül — átháramlottak, és mert a kegyúri jog és kötelezettség a patronatusi jószágot annak egészében terheli, valamely kisebb részének elidegenítése pedig azon változást nem eredményez, miért is a jószág egy csekély részének a 87. a. telekkönyvi h. kivonattal igazolt elidegenítése annak terjedelmén módosítást annál kevésbé okoz, minthogy a hivatkozott kivonat szerinti tulajdonosoknak a patronatus gyakorlására jogosult családokbóli leszármazását az alperesek nem is állították. (1892. évi jun. 14. 4012. sz. a.)