Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

2l6 társul fogadta az elébb R. I-val folytatott szesz- és italnemiiek vételi és eladási üzlethez*, felperes felhívási keresetével elutasítta'ik és felhívott számadási kötelezettsége meg nem állapittatik. Érdekében áll tehát a felhívottnak a fentebbi föeskü letételére a. jelen végzés jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatt jelentkezni és azt a kitűzendő határnapon le is tenni, minthogy különben arról az üzletről is köteles lesz számolni, melyet 1885. július i-je óta folytat. Köteles tehát a felhívott az 1874. évtől 1885. július i-ig folytatott üzletről feltétlenül, az 1885. július i-íől folytatott üzletről a fentebbi föeskü le nem tétele esetén számadását, ezen végzés jogerőre emelkedésétől számítandó 30 nap alatt, az 1881. évi LIX. tcz. 83. íjában foglalt következmények terhe alatt, ezen kir. törvényszékhez beadni. Indokok: Hogy F. I-val közös üzletet folytatott a felperes, azt ö maga beismerte, azt sem tagadta, hogy az üzletet ő vezette, ebből folyólag F. I-nak, mint üzlettársnak számadással is tartozott. És minthogy F. I. mint jogosult maga vallja, hogy a közös üzletbőli jutalékát átruházta felperesre és annak nejére, az A. alatti okmány tartalmát beigazoltnak kellett tekinteni és abból folyólag a felhívó jogot nyert az 1885. évi július i-ig terjedő számadás követelhetésére. Ellenben az 1885. évi július i-töl, vagyis F. I nak a közös üzletből történt kilépése óta a felhívottnak számadási kötelezettsége csakis azon körülményen alapul, hogy társul fogadta-e felhivót, vagy nem ? mert csak az esetben, ha a felhivónak része van az üzletben, követelhet számadást. Az üzlettársi viszony létrejöttét azonban csak F. I. igazolja, kinek vallomása félbizonyitéknak nem tekinthető, nemcsak a felperessel fenálló sógorsági összeköttetésnél fogva, de azért is, mert nemcsak a már létezett üzletrészt, de a jövendő nyereményt is ruházta át F. I. az A. alattival. Ennélfogva a döntő körülményre a fentebbi főesküt kellett a felhívottnak megítélni és az 1885. július 1 -tői kezdődő számadás kérdését attól függővé tenni. Az A. alatti engedmény határozatlan ugyan arra nézve, hogy F. I. milyen és mely időtől kezdődő követeléseket tartott fen magának, de a mennyiben ő maga vallja, hogy összes jogait ruházta át felperesre és annak nejére, a felhívottnak az A. alattinak ezen határozatlan pontjára alapított kifogása figyelembe vehető nem volt.