Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVII. kötet (Budapest, 1894)

123 illetékes jászberényi kir. járásbíróság rendelkezése alól elvonassék, törvényes alap nincs ; az elsőbiróság végzését meg kellett változtatni és ki kellett mondani, hogy a jelzett irányban intézkedés helyt nem foghat. Az elsöbiróságnak a felfolyamodás költségeiben marasztalása iránt előterjesztett kérelemnek nem lehetett helyt adni, mert az elsőbiróság részéről nyilvánvaló vétség fen nem forog. (1893 május 2. 1662/P. sz. a.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú végzése az abban felhozott indoknál fogva helybenhagyatik. * * # = Annyira önként értetődő eset, hogy a csődbíróság eljárását nehéz felfogni. 41. A zsarolás tényálladékának kérdéséhez. — Btk. 351. §-a (1893 október 11. 4512. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék: J S (magánhivatalnok) a Btk. 351. §-ába ütköző zsarolás vétségében bűnösnek kimondatik és ezért a Btk. 351., 350. és 354. §-ai alapján a Btk. 91. §-ának felhívása mellett 2 heti fogházbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok: Zirner Zsigmond, mint panaszos, előadta, hogy vádlott 1891 decz. első napjaiban egy gyémánt gyürüt hozott hozzá, hogy annak kövét uj foglalóval láttassa el. A gyürü elkészülvén, vádlott azt pár nap múlva szó nélkül elvitte, azonban ismét pár nap múlva azzal hozta vissza, hogy annak köve kicseréltetett. Panaszos ezt tagadásba vette és mondotta vádlottnak, hogy küldje el a gvürüt az eladóhoz Mármarosszigetre és igy szerezzen magának meggyőződést arról, hogy a kő kicserélve nem lett. Vádlott azután 5—6 nap múlva már azzal jött el Kőhegyi Sámuel társaságában, hogy már kaptak választ Mármarosból, mely szerint a kő csakugyan elcseréltetett, és ekkor vádlott 100 frtot kért panaszostól kártérités fejében, azt mondván, hogy az eredeti követ az ékszerészek 250 frtra becsülték ; panaszos azonban nem volt hajlandó vádlott ezen kívánságát teljesíteni és erre 1891. évi