Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

7 váltójogi erejétől megfosztassék és ez által az ezen alapuló követelésnek alperes ellenében való megszűnte igazoltassák. Felperes által tagadott ezen előadás valódiságára nézve alperes a hit alatt hihallgatott Cseresznyák István tanú azon vallomása által, hogy tanú szakította el a váltót annak a takarékpénztárnál történt kifizetése után annak jeléül, hogy az mint váltó megszűnt létezni, félbizonyitékot állított elő, melynek kiegészítésére alperesnek pótesküt megítélni s annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetelét függővé tenni kellett. (1891 április 25. 3782. sz. a.) A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s az 1891 évi január hó 14-én 354. szám alatt hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett Prádó Ferencz alperest, mint a Szombathelyen 1889. évi november hó 14-én 440 frtról kiállított A. alatti váltó elfogadóját feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 440 frt tőkét s ennek 1890. évi február hó 14-től járó 6°/0 kamatát 3 nap alatt végrehajtás terhével fizessen. Indokok: Alperesnek a felperes váltótulajdonosi minősége ellen emelt kifogása alaptalan, mert felperes a váltón levő forgatmány által a váltótörvény 36. §-ának megfelelően váltótulajdonosként igazolva van ; alperes pedig azt, hogy felperes jogtalan uton jutott volna a váltó birtokába, nem bizonyította, Nem igazolta alperes azt sem, hogy megállapodás léteznék, mely a váltónak felperes általi érvényesítését kizárná. Cseresznyák János tanúvallomása ugyanis felperes kifogása folytán a ptrs. 192. §. b) pontja értelmében részbizonyitékul el nem fogadható ; mert e tanú, ki a kereseti váltó alapján maga is kötelezettségi viszonyban állott és saját vallomása szerint azon utkavicsozási ügyletnek, mely a váltó kiállítására indokul szolgált, egyik részese volt, elfogulatlan tanúnak nem tekinthető. De ettől eltekintve, vallomása tartalmilag sem bir jelentőséggel. Az a körülmény ugyanis, hogy felperesnek és alperesnek közös utkavicsozási vállalatuk volt s hogy a vasmegyei első takarékpénztárból a kereseti váltóra felvett pénz, melyet a tanú vallomása szerint is maga alperes vett fel, a közös vállalat költségére fordíttatott, még nem zárja ki azt, hogy felperes az általa mint forgató által beváltott váltót alperes ellen ne érvényesítse ; mert semmi adat nincs arra, hogy alperes többel járult a közös vál-