Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)

M3 valamint Somogyi Kozári István vádlottakat az ellenök emelt vád és következményei terhe alól felmenteni kellett. (i8gz márczius 23. 1401. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy Varga István tanúnak a vizsgálat folyamán tett, a végtárgyaláson ismételt és esküvel megerősített vallomásában foglalt azon határozott állítását, hogy az anyja s illetőleg testvérbátyja Varga József kárára elkövetett lopás alkalmával a tolvaj által okozott zajra lakszobájából a feltört kamrába szolgáló ablak nyílásán át betekintve, Pap István 1. r. vádlottat az annak kezében volt égő gyertya világánál határozottan felismerte; tekintve, hogy a tanú vallomásának bizonyító erejét a bűnvádi eljárásban nem gyengíti meg az a körülmény, hogy a tanú a károsokhoz rokoni viszonyban van ; tekintve, hogy az a jelen esetben annál kevésbé képez gyengítő alapot, mert semmiféle indok sem hozatik fel a mellett, hogy mi és mely nemű érdeke volna a tannnak, avagy a kárositottnak abban, hogy vádlott mondassék ki a kérdéses lopásban bűnösnek, ha ez azon lopást nem követte el; tekintve, hogy Pap István vádlott lakásán azonnal a lopás elkövetése s Varga István által való felismertetése után szemle tartatván, odahaza nem találtatott; tekintve, hogy ezen körülmény a vizsgálat alkalmával elébe tartatván, azt állította, hogy ő akkor a korcsma istállójában aludt; tekintve, hogy a nevezett vádlott ezen állítása nemcsak nem győzetett be, hanem ellenkezőleg egyenesen valótlannak bizonyult és vádlott a fentebb emiitett lopás elkövetése idejében más hollétét nemcsak hogy nem igazolta, hanem ellenkezőleg, de sőt az a Tóth Mihály és Szűcs Ferencz tanuk által megczáfoltatott, a kik határozottan vallották, hogy vádlott a kérdéses estve q óra körül nem a korcsma istállójában, hanem ő velük egyenesen haza a lakása felé távozott; tekintve, hogy az imént kiemelt tényben, továbbá a vádlott abbeli lényeges mentségének valótlanná bizonyulásában nyilvánuló bünösségi nyomatékos jelenséget nem gyengíti meg a másodfokú bíróság Ítélete indokaiban felhozott azon állítás, mely szerint