Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXVI. kötet (Budapest, 1893)
I32 a Lúgoson 1890 augusztus 23-án 50 frtról M. I. által kiállított,, általa forgatott, M. Sz. által elfogadott és K. által forgatott telepitett váltó alapján végrehajtás súlyával kötelezi alpereseket, hogy felperesnek egyetemleg és 3 nap alatt 50 frtnyi tökét, ennek 1891. évi február 20-tól számítandó 6°/0 kamatait, 10 frt 30 kr. óvás, x/30/o váltódijat stb. fizessenek. Indokok: Alperesek az 1876. 27. tcz. 92. §-án alapuló azon kifogással élnek, hogy a sommás végzés meghozandó nem volt és így hatályon kivül helyezendő, mert ök a váltó bemutatásakor a váltótökét lefizetni akarták, óvás felvételének tehát szüksége fen nem forgott, ennek a költségei őket nem terhelik, a váltótőkét birói letétbe helyezték s igy abból a vt. 40. §-a értelmében a letéti költségek még kijárnak az alperesek részére. Felperes el nem ismeri ezen érvelés helyes voltát és tagadja, hogy az óvatolás kezdetén, folyamán és bevégeztéig alperesek a váltót fizetés végett bemutató kir. közjegyzőt a váltótőkével megkínálták volna. A váltó, mely a keresethez A'l. alatt van csatolva, a vt. 3§a jelezte kellékeknek megfelelvén, a 6. §. szerint kifogástalannak tekintendő. Alperesnek érvelése szerint az elfogadónál történt bemutatáskor M. I. kibocsátó hajlandó volt a fizetésre, a mi ha való volna, tekintve, hogy a váltóbirtokos azt a vt. 48. §-a 2-ik bekezdése értelmében elfogadni tartozott volna és tekintve, hogy a bemutató kir. közjegyző az átvételt megtagadta, feljogosítaná alpereseket, hogy a váltótőkét birói letétbe helyezzék a 40. §. értelmében, a váltóbirtokos veszélyére és költségére. Alperesek kifogása ezen részét a közokiratot képező B7. a, óváslevél meg nem erősiti, a kifogáshoz ad 6. A. alatt csatolt és felperes által bizonyító erejére nézve is megtámadott magánlevél pedig annál kevésbé állapítja meg azt a tényt, hogy az óvatolás előtt, vagy alatta avagy befejeztéig lett az 50 frt fizetés a kibocsájtó által felajánlva, mert az e tekintetben kihallgatott B. M. kir. közjegyző saját levelének tartalmáról csak olyképen tanúskodik, hogy fizetéssel megkínálva lett, de korántsem bizonyítja, hogy az óvatolás befejezte előtt történt a kínálás. Erre való tekintettel valónak veendő az, hogy fizetésre való-