Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

56 nekik ezután még 80 irtot kölcsönadtunk, ugy hogy 120 írttal adósaink voltak, a mely adósságot sem egészben, sem pedig részben mindeddig vissza nem fizették, ugy hogy az máig is még fenáll». Ha felperes ezen esküt le nem tenné, keresetével egészben elutasitatik. Indokok: A kebli levéltárból hivatalból beszerzett 8971/888. psz. alatt létező, néhai Dumitru Danilla hagyatékára vonatkozó ügyiratok s nevezetesen az azok mellé hiteles kiadványban csatolt 84/884. sz. a. közjegyzői okirat által hitelesen be van bizonyítva, hogy felperes és néhai férje között az összes ingó vagyonukra, mint együttes szerzeményre nézve egyenlő arányú vagyonközösség létezett. Alperesek ez iránti tagadása tehát annál kevésbé volt figyelembe vehető, mivel egyfelől ezen okirat a prts. 165. §-a értelmében teljes bizonyító erővel bir, de másfelől a fen említett hagyatéki iratok közt létező és Zágoni Gábor kir. közjegyző előtt 1886 május 16-án 42/86. sz. a. felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv tanúsítása szerint maga másodrendű alperes ezen okmányt és az abban foglaltakat, tehát a vagyonközösség létezését helyeslőleg tudomásul vette. Gabel Simon és Weisz János tanúvallomásával pedig igazolva van, hogy elsőrendű alperes a néhai Dumitru Danilla-féle hagyaték leltározása alkalmával, midőn felperes a keresetben említett kölcsönnek a leltárba való felvételét kívánta, tanuk előtt azon nyilatkozatot tette: «ezt már tudjuk, de hagyjuk el, ne tegyük a leltárba». Ezen nyilatkozat a tartozás fenállására vonatkozó beismeréssel egyértelmű és ennélfogva alperesek a kereset értelmében elmarasztalandók voltak. Ezzel szemben nem jöhet tekintetbe alperesek azon ellenvetése, hogy a kérdéses követelés a leltárba felvéve nincsen, mivel a tanuk vallomásaiból okszerűen következtethető, hogy éppen az elsőrendű alperes beismerő nyilatkozata alapján azon nézetben lehetett felperes, hogy alperesek a követelésből őt megillető felerészt megfizetni fogják, a minél fogva beleegyezett a követelésnek a leltárbóli kihagyásába. Minthogy pedig a tanuk arra nézve, vajon a hagyatéki leltár