Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)
307 Indokok: Felperes keresetét áruk vételára iránt indította; alperes beismerte a követelés fenállását, de időelőttinek kérte felperes keresetét kimondani, miután ő mindig 6 havi hitelre vásárolt s ennek megfelelöleg az A. alatti i. tételében foglalt 165 frtot már kifizette, mely összeggel felperes keresetét le is szállította. Felperes beismerte ugyan, hogy a vásárlás hitelre történt, de azt állitá, hogy nem nyílt hitelre, hanem ellenértékül alperes ama váltót lett volna köteles elfogadni, melyet felperes hozzá küldött. De tekintve, hogy nem igazolta felperes, hogy alperes megtagadta volna a váltó aláírását s továbbá nem tagadta, hogy megbízottja, ki a váltót alpereshez vitte, alperes ajánlatát meghallgatva, egyszerűen eltávozott, a mint azt alperes állította, tekintve továbbá hogy ezen körülmények folytán felperesnek kellett volna az állandó üzleti összeköttetésnél íogva a váltó aláirására alperest újból felhívni s kijelenteni, hogy alperes ajánlatát el nem fogadja s a váltó aláírását kívánja, ennélfogva felperesnek még nem volt joga 1890. évi október 13-án perelni s ezért keresete mint időelőtti volt elutasítandó. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes kereseti követelését már most érvényesíthetőnek kimondja s az elsőbiróságot utasítja, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után hozzon a per érdemére vonatkozó uj ítéletet. Indokok: Alperes saját előadása szerint felperesnél hat havi váltóhitelre, nem pedig nyilt hitelre vásárolt. Minthogy pedig a váltóhitel fogalmából önkényt következik, hogy az adósnak engedélyezett fizetési határidő attól a feltételtől függ, hogy az adós a hitelezőnek az engedélyezett fizetési határidőnek megfelelő lejáratú váltót adjon, ennélfogva kétségtelen, hogy az emiitett feltétel nem teljesítése esetében a hitelező jogosítva van követelését, a mennyiben az a törvény értelmében különben lejárt, tekintet nélkül a feltételesen engedett fizetési haladékra, azonnal érvényesíteni. Tekintve már most, hogy a kereskedelmi törvény 345. §-a szerint a vételár, más megállapodás vagy kereskedelmi szokás nem létében az áru átadásakor fizetendő, tekintve, hogy alperes maga is beismeri, hogy azok az áruk, melyeknek vételárát felperes keresetében követeli, a kereset beadásakor neki már átadva 20*