Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

270 tulajdonjogának a székekről vezetett részvénykönyvbe való bevezetését, a székeknek birtokába bocsátását, a B. alattival igazolt kérelmének megtagadása folytán elvont hasznok fejében évi 6 frtnyi kárának megtérítését. Minthogy azonban az A. alatti okirat tanúsága szerint a templomi ülőszékekhez való tulajdonjog Gottlieb Dávidot illeti meg, azon körülmény, hogy az A. alatti Gottlieb Sámuel csődtömegéhez leltározva és árverésen eladva lett, az ülőszékeknek tulajdonában nem, hanem csak birtokában idézett elő változást, az árverési vevő csak a jogelődét megillető jogokat szerezheti meg, annálfogva felperesnek azon érvelése, hogy az árverés által a Gottlieb Dávidot megillető tulajdonjogot szerezte meg, alappal nem bir. Tekintve tehát, hogy Gottlieb Dávid után való tulajdonjogát alperes tagadásával szemben nem igazolta, s hogy tulajdoni igényt alperes hitközség ellenében csak a tulajdonos vagy igazolt jogutóda érvényesíthet, annálfogva felperes dologi perképességgel alperes ellenében ezúttal nem birván, keresetével már ezen indokból is elutasítandó volt. Felperes nem is állította, hogy az általa megszerzett templomi ülőszékeknek birtokában vagy használatában alperes hitközség megakadályozta volna, a szakértők pedig egyértelmüleg oda nyilatkoztak, hogy a templomi ülőszékek birtokához és használati jogához nem szükséges, hogy a tulajdonjog a templomi ülőszékekről nevezett részvénykönyvbe bevezetve legyen, miért is a B'l. alatti felperesi kérelemnek alperes hitközség részéről való megtagadásával felperes kárt nem szenvedett s igy ezen jogczimen kártérítést nem követelhet. Felperes az A. alattit oly átruházható értékpapírnak tekinti, mely a keresk. törv. 305. és 306. §-ok értelmében értékesíthető és kézi zálogként elhelyezhető. A kérdéses okmány azonban oly kereskedelmi utalványt vagy előmutatóra szóló értékpapírt nem képez, melyre az említett törvény rendelkezései alkalmazhatók lennének, de ha a kérdéses okirat átruházható értékpapírt is képezne, a tulajdonjognak Gottlieb Dávidról Gottlieb Sámuelre való átháramlása a kereskedelmi törvény 297. §-a értelmében akkor is igazolandó lenne.