Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

268 A semmiségi panasz szerint a főtárgyaláson felolvastatni kért iratok közül a 3. és 4. sz. alattiakra nézve a biróság megállapítja, hogy ezeknek felolvasása nem is kéretett, de a fötárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a 9., 28. és 33. n. sz. alattiakkal együtt mégis kifogástalanul felolvastatott, a többinek felolvasása pedig mellőzendő volt, mert a kereshetőség elleni kifogásnak immár meghaladott kérdésére vonatkoztak. Az egyik tárgyaló bírónak a vádlotthoz intézett kérdése azért nem képezhet semmiségi okot, mert az elj. szab. 52. §-ának keretén belül maradt és ellene sem a vádlott, sem védője az elj. szab. 45. §-a alapján kifogással nem élt; s különben is az esküdtek megtévesztésére nem vezethetett. Az a körülmény, hogy az esküdtek határozatát főnökük előbb külön jegyzőkönyvbe foglalta és csak a kihirdetés után a tárgyaló teremben az esküdtek jelenlétében irta a kérdések alá, az eljárás lényeges formáinak megsértését nem képezi, mert a felek érdekeire semmi befolyással nincsen. A vádlevél az idéző végzés kapcsában az elj. szab. 22. § a értelmében a vádlott kezéhez szolgáltatandó és a törvényes kifogások vagy bejelentések határidői a vádlevélnek a vádlott kezéhez jutásától számittatnak. Eme határidők leteltével tehát a védő az idéző végzés kézbesítését oly czélból, hogy annak vételétől kezdve ama határidők föléledjenek, nem kívánhatja. Az első vádlevél beadása után a vádlott kérelmére ujabb vizsgálat rendeltetett el, és ennek befejeztével a magánvádló ujabb vádlevél beadására utasíttatott, az uj vádlevél ellen igénybe venni kivánt tanú- és szakértő-berendelések iránt tehát a törvényes határidőben uj bejelentésre lett volna szükség, a melynek elmulasztását a hatályon kívül helyezett vádlevél ellen tett bejelentés nem pótolja. A fokozatos felelősség rendszerében a szerkesztő elhatározásától függ, hogy a kereshetőség ellen kifogással éljen, ha tehát eme jogával a vádlevélnek kézbesítése után a törvényes határidőben nem él: eme mulasztása nem tekinthető oly természetűnek, hogy az arra vonatkozó igazolás elfogadható s az igazolás kérdésének megoldása végett a kitűzött főtárgyalás elhalasztható volna, és pedig a jelen esetben annál kevésbé,