Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

26 I felvett külsérelmek megfelelnek s minthogy továbbá ezen sérüléseken kivül a koponyán több sérülés nem észleltetett és igy ezen két sérülést más mint Orosz Péter és Nagy András nem is ejthette, s minthogy az igazságügyi orvosi tanács felülvéleménye szerint ezen két sérülés mindegyike feltétlenül halálos, az Orosz Péter és Nagy András által ejtett sértések és Tóth László bekövetkezett halála közötti okozati összefüggés helyreállítva és bizonyítva van. Tekintve azonban másrészt, hogy ezen vádlottak ellenében az, hogy szándékuk ölésre volt irányozva, bizonyítva nincs, ellenben az, hogy ezek egységes akarattal az elhalt bántalmazását czélozták, a körülményekből önként folyik, hogy a vádbeli cselekmény a Btk. 306. §. szerint volt minősítendő s nevezett vádlottak mint tettestársak ugyanazon szakasz alapján voltak a halált okozó súlyos testi sértés bűntettében bűnösöknek kimondandók és büntetendők. A büntetés kiszabásánál a felebbezett ítéletben felhozott enyhítő körülményeken felül figyelembe vétetett még az is, hogy tettüket a jogtalan megtámadás folytán keletkezett verekedés által felizgatott kedélyállapotban követték el, másrészt azonban azon súlyosító körülmény is figyelembe vétetett, hogy Tóth Lászlóra akkor mérték a halálos csapást, a mikor az már ártalmatlanná téve futásban keresett menedéket. Büntetésük tehát ezen körülmények mérlegelésével volt a fenti mértékben megállapítandó. Ellenben Tisza András, Tamási Dániel, Incze József, Tamási András és Kis Péter az ellenük ugyanezen cselekmény miatt emelt vád és következményei terhe alól felmentendők voltak, mert ezek a tényekkel egyező s a tanuk által igazolt vallomások szerint megtámadott társuk Orosz Péter segítségére seregelvén össze, egységes akaratuk és tevékenységük csupán a jogtalan megtámadás elhárítására irányult; hogy ezek Tóth Lászlón az udvaron történt verekedés alkalmával a halálos sérelmek egyikét sem ejthették, onnan következik, hogy Tóth László az udvarról elmenekült s nem az ott szenvedett sérelmek folytán, hanem a futás közben szenvedett két sérelem következtében esett el. Minthogy pedig ezek Tóth Lászlót menekülése után nem üldözték, őt többé nem bántalmazták, ellenben a fentiek szerint