Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

255 A m. kir. Curia: A debreczeni kir. itélö táblának itélett azzal a hivatalból tett változtatással, hogy a perbeli és felebbezési kölségben való marasztalás nem a csödvagyon, hanem a tömeggondnok ellenében mondatik ki, helybenhagyatik. Indokok: A kereset főtárgyára nézve helybenhagyatott a másodfokú biróságnak Ítélete az abban felhozott és az elsőfokú bíróságnak Ítéletéből átvett indokokon felül még azért is, mert felperes a kereseti követelést a csődbe első ízben váltó alapján jelentvén be és akkor történt perre utasítása folytán a váltóra alapított követelési igénye biráltatván el, mi sem állhat útjában annak, hogy miután a váltóra alapított kereseti igényével annak a váltójog szerint való nem érvényesithetése miatt elutasittatott, ugyanazt a követelést a váltó kiállításának alapul szolgáló köztörvényi tartozási viszonyból kifolyólag, mint a közadósnak hitelben szállított áruknak hátralékos vételárát, az előbb érvényesített jogalaptól eltérő jogalapon a csődbe újból bejelentse és per utján a csődtömeg ellen érvényesítse és mert váltónak adása egymagában véve nem szünteti meg a váltó kiállításának alapul szolgált köztörvényi tartozási viszonynak fenállását, azt pedig az alperes csődtömeg gondnoka, a felperes tagadásával szemben puszta állításán kívül mivel sem bizonyította, hogy közadós a kereseti követelés erejéig a váltót, a hitelezővel létrejött megállapodás szerint, a neki szállított áruk hátralékos vételárának törlesztéséül kifejezetten fizetésül adta át, ilyen megállapodás hiányában pedig a váltó a hitelező követelésének csak biztosításául szolgálván, a váltó mellett az adósnak köztörvényi tartozási viszonya továbbra is fenáll, a miből kifolyólag az alperes tömeggondnok a közadós által váltóval biztosított követelésnek ezzel a keresettel köztörvényi jogalapon való érvényesítésénél, ugyanannak a követelésnek a váltóra alapított igény alapján történt elutasításából, az ítélt dolog (res judicata) kifogását sikerrel nem érvényesítheti. A fent előadottak szerint tömeggondnok felperesnek követelését egészen alaptalanul kifogásolván, a pernyertes felperes részére a perköltségben való marasztalását a csődtörvény 150. §-a alapján nem a csödvagyon, hanem a tömeggondnok ellenében kellett kimondani,