Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

224 pedig alperes pótesküt tesz arra, hogy az 1888., 1889. és 1890. években a felperestől haszonbérelt földbirtokon 25 kocsi trágyát trágyázásra felhasznált, az esetre felperes a fentebb megítélt 81 frt 25 kron felüli keresetével elutasittatik, az eskü le nem tétele esetében alperes köteles leend a fentebbi 81 frt 25 kron felüli még 31 frt 25 krt s jár. felperesnek megfizetni. Felperes a fentebb feltétlenül megítélt 81 frt 25 kr. s a póteskü le nem tétele esetére megítélt 31 frt 25 kron felüli keresetével feltétlenül elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét 90 kocsi trágya értékére 135 frtra leszállítván, itélet tárgyává csak ez összeg vétetett s ez összegből felperes részére 65 kocsi trágya értéke, kocsinként 1 frt 25 krjával számítva, tehát 81 frt 25 kr. feltétlenül megítélendő volt, 25 kocsi trágyának 31 frt 25 krt tevő értéke pedig csak az alperesnek megítélt póteskü le nem tétele esetében volt megítélhető a következő okoknál fogva : Alperes elismeri, hogy a közte és felperes közötti haszonbéri szerződés értelmében köteles volt a haszonbérelt birtokon termett takarmányt ott megetetni, marhákat teleltetni, s az igy termelt trágyát a bérelt birtok javítására fordítani ; alperes állítja is, hogy szerződéses kötelességének eleget tett, de ezzel szemben a kihallgatott tanuk azt igazolták, hogy felperes a bérelt birtokon termesztett takarmányt onnan a szomszédban levő saját földjére, tanyájára hordatta s felperes földjén jószágot csak kivételesen tartott, egy télen csak két tehenet és pár hétig 7— 9 darab szarvasmarhát teleltetett, takarmányt azoknak is saját földjéről vitetett át s az izeket innét saját földjére visszahordatta, azt pedig, hogy e jószágok trágyáját felperes földjére használta volna fel, a tanuk nem bizonyítják. Alperesnek e szerződésszegésére tekintettel őt terheli a bizonyítás arra nézve, hogy bár a bérelt birtokon termelt takarmányt onnan elhordatta, mégis felperes földjét az ott termelt takarmánynak megfelelő trágyával ellátta. Alperes e tekintetben Langó Imre, Ági Imre és Biró Julianna tanuk vallomásával szolgáltatott bizonyítékot annyiban, a mennyiben Langó Imre tanú vallja, hogy 1889. évi márcziustól júliusig mintegy 7—8 kocsi trágyát, Ági Imre vallja, hogy 1888 tavaszán 15 —16 kocsival s Biró Julianna vallomása szerint 1889. év őszén és 1890. év tavaszán egy-egy kocsi-