Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)
148 den hónap 26-án felperesnek megfizetni. Egyéb keresetével felperes feltétlenül elutasittatik. Az eskü le nem tétele esetében pedig felperes egész keresetével elutasittatik. Indokok: Mert alperes tagadásba vette, hogy ő felperessel általában és különösen az ez által szült gyermek fogamzása idejében nemileg közösült, felperes ezen tagadásával szemben tanubizonyitást, ennek nem sikerülése esetén pedig föeskü általi bizonyítást ajánlott. Minthogy pedig a kihallgatott tanuk a döntő körülményre nézve mi bizonyítékot sem szolgáltattak, minthogy továbbá alperes a neki kinált föesküt visszakínálta, felperesnek föesküt ítélni, s annak le- vagy le nem tételétől a per kimenetelét függővé tenni kellett. Gyermekágyi költség iránti keresetével felperes feltétlenül elutasítandó azért volt, mert sem azt, hogy őt alperes elcsábította, sem azt, hogy házassági ígérettel birta rá a nemi közösülésre, nem bizonyította. Az eskü letétele esetén felperes társadalmi állására és alperes vagyoni helyzetére való tekintettel a fenti megítélt havi tartási díj elégségesnek találtatott. (1892. évi május 5. 2. sz. a.) A győri kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megsemmisíti s ugyanazt a bíróságot szabályszerű eljárásra- és ítélet hozatalra utasítja. Indokok: Az 1868: LIV. tcz. 124. §-a, de a közvetlenség és szóbeliségre fektetett sommás eljárás alapelvei szerint is a sommás eljárásban az a bíró tartozik Ítéletet mondani, a ki a pert tárgyalta. Nem szolgálhat indokul a törvény fenébb jelzett rendelkezésének mellőzésére az a körülmény sem, hogy esetleg a birói személyzetben változás vagy uj beosztás történt: mert módjában áll annak a birón ik, a kinek kezeihez az ügy ujabban került, a feleket pótlóan meghallgatni és ez által magának a tényállásról közvetlen meggyőződést szerezni. Minthogy a felterjesztett pert Strausz albiró tárgyalta, az ítéletet pedig Aág albiró hozta, ki az ügy tárgyalásába egyáltalán be nem folyt, az elsőbiróság Ítéletét az 1881 : LIX. tcz. 39. §-ának 0) pontja alapján hivatalból megocinmisiteni és az elsőbiróságot szabályszerű eljárásra utasítani kellett. (1892 szept. 12. 4437. sz. a.)