Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

93 rendelet kiállítása után pedig Milassin Mihály egyik végrende­leti tanút megbízta, hogy a végrendeletet közjegyzőnél tétemé­nyezze le, s az erre vonatkozó megbízást a végrendelet boritékára sajátkezüleg reá vezette. Ugyanezen végrendeleti tanuk azt is tanúsították, hogy ök a végrendelet kiállítása alkalmával körül­belöl egy óráig tartózkodtak az örökhagyónál és az ez alatt az idő alatt velők folytonosan értelmesen beszélt s rajta az elmebaj­nak legkisebb jelét sem vették észre. Örökhagyónak a végrendelet megalkotására irányzott és a végrendelet minden kellékeit figyelembe vevő ezen cselekményei azt bizonyítják, hogy az örökhagyó 1883 április 17-én kelt vég­rendeletét ép elmével és szabad akarattal alkotta meg. S hogy örökhagyó ebben az időben végrendelkezési képességei birt, ezt támogatja még az ellenirathoz 2. sz. alatt csatolt végrendelet­tervezet és az annak végére irt levél is, melyeket örökhagyó a fentebb emiitett végrendelet kelte előtt 4 nappal egész terjedel­mében sajátkezüleg irt és a melyek szintén ép elmére mutatnak. Ezekkel a ténybeli bizonyítékokkal szemben a tanuk vallo­másai és az orvosszakértők véleménye nem fogadhatók oly nyo­mós bizonyítéknak, hogy azok alapján az örökhagyó által 1883 ápril 17-én alkotott végrendeletét végrendelkezési képesség hiá­nyából érvénytelennek kimondani lehetne. Nem fogadhatók el nevezetesen azért, mert Sutrov János, Komáromi Amália, Sasfi János és Szarcsevics Lukács vallomásai­ból csak annyi látszik bizonyosnak, hogy az örökhagyó a végren­delet tétele idejében nagyfokú idegességben és üldözési rögesz­mében szenvedett, de nem látszik bizonyosnak az is, hogy örök­hagyó az eszének használatában nem volt. Dr. Korányi Frigyes és dr. Meixner János gyógykezelő orvo­sok az A. a. kérdések 6. pontjára és a NB. alatti kérdések fj pontjára (előleges kihallgatáskor) adott feleleteikben azt tanú­sították ugyan, hogy ők és dr, Schwartzer Ferencz az örökhagyót 1882 szeptember 11-én megvizsgálták és hogy akkor rajta az előre­haladó hüdéses butaságnak előző időszakát állapították meg és azokat a jelenségeket, melyekre ezen véleményüket alapították, fel is sorolták, a betegség későbbi állapotára nézve ellenben már általánosságban csak azt tanúsították, hogy a betegség 1882. évi

Next

/
Thumbnails
Contents