Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

9i kizárásával csupán Latinovics Gyula és Emma volnának hivatva az öröklésre, nem is állították, annyival inkább bizonyították, hogy az M. alatti, tehát a felperesek saját okirata szerint Antunovits Jánosné, Rudics Annától származott fiának Antunovits Jánosnak perbe nem hitt leánya Nagyné Antunovits Alojza meghalt légyen és pedig leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül, végül az alperesek kifogásával szemben is nem is állították, annyival kevésbé bizonyították, hogy az örökhagyónak anyai ágon oldalági rokonai nincsenek. A fentebb megnevezettek perbe hivása avagy annak kimutatása nélkül tehát, hogy a nevezettek az örökhagyót tul nem élték, vagy hogy az őket törvény szerint megillető öröklési jog egyébként elenyészik avagy hogy a felperesekre átszállott, a felperes részesedési aránya az elsöbirósági Ítéletben kitett mérvben sem volt volna megállapítható, mégis, minthogy az alperesek az ítélet eme részét nem felebbezték, az tehát javukra és a felebbező felperesek hátrányára, az 1881 : LIX. tcz. 42. §-a szerint meg nem változtatható; azt ebből az okból helybenhagyni kellett. Kié lesz pedig az a 428/1680-ad rész, mely a három rendbeli pert indított felperesek részére meg nem ítéltetett, ehhez a felpereseknek hozzászólási joguk nincs, mert mint már fentebb kiemeltetett, a felperesek azt, hogy őket az örökhagyóhoz való rokonsági fokozathoz képest a megállapítottnál nagyobb részesülési hányad illetné meg, elfogadhatóan ki sem mutatták. VI. Rudics Károly életjáradéka a pusztakunbajai 3. sz. a. tjkvben foglalt ingatlan adásvételéből származik ugyan, de ennek biztosítására a zálogjog a hagyatéki iratok közt levő tjkvek szerint sem erre az ingatlanra, sem az örökhagyó egyéb ingatlanára bekebelezve nincs és ezt a felperesek sem mutatták ki. Ez tehát az örökhagyónak nem dologi, hanem szintén személyes tartozása, s mint ilyen, szintén a végrendelet 5. pontjában említett hagyatéki terhek, vagyis a szabadkai külsőségek vételárából kifizetendő terhek közé tartozik. Minthogy azonban ez az időnkint visszatérő teher a leltárba tízszeres összegben 40,500 frttal vétetett fel s ez idő szerint nem tudható, hogy ez az életjáradék mikor szűnik meg, hogy tehát a teher gyanánt felvett 40,500 frtot egészen kimeriti-e,