Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

88 nál természetben használhatók, vagyis a fundus instructus jellegével bírnak, nem érthetők, hogy pedig a budapesti részleltár emiitett tételei alatt felsorolt ingóknak ilyen jellegük volna : ezt az alperesek maguk sem állítják. Ilyen továbbá 2. az almási részleltárban 708., 711. sz. a. összeirt, az almási 1796 tjkv. 1—4. sorsz. a. felvett ingatlanok, melyeket az örökhagyó a 47. sz. a. okirat szerint 1881 április 27-én, tehát a végrendelet kelte után vett s igy erről a korábban tett végrendeletében nem is rendelkezhetett s melyeket ilyennek az alperesek is beismertek és az elsöbiróság is ilyennek állapított meg. Ellenben nem találta helyesnek a kir. ítélő tábla a pusztabács-almási részleltárban 722—752. sz. a. összeirt a kun-bajai 1—4. tjkv.-ben felvett ingatlanokat. A végrendeletből kitűnik ugyanis, hogy az örökhagyónak kifejezett akarata az volt, hogy az atyja után öröklött egész vagyonát a végrendelet 5. 11 —12. pontjaiban foglaltak kivételével jótékonyczélokra hagyja, abból tehát, hogy az örökhagyó a pusztakunbajai ingatlanokról, jóllehet ezeket is atyjától örökölte, jóllehet ezek terjedelem és értékre nézve a kunbajai 66. sz. a. tjkvben foglalt ingatlanokkal összehasonlítva az úgynevezett kunbajai vagyonnak zömét tették, külön nem végrendelkezett: okszerűen az örökhagyó ama szándékára kell következtetést vonni, hogy az örökhagyó a végrendelet 4. pontjában használt e kifejezés «összes kunbajai ingatlan hagyatékomat* mint gyűjtő név alatt nemcsak a kunbajai 66. sz. a. tjkvben foglaltakat, hanem a puszta kunbajai ingatlanokat is értette, hogy tehát a végrendelet 4. pontjában emez ingatlanok iránt is végrendelkezett. De megerősti ennek az értelmezésnek helyességét ezenfelül az alpereseknek ama viszonválaszbeli állítása is, hogy a kunbajai összes birtok mindenkor egy uradalom volt és Pusztakunbaja, Kunbajától elkülönítve soha nem kezeltetett és soha más néven mint Kunbaja nem neveztetett, a mely alperesi állítást pedig, minthogy azt a felperesek közvetlen periratukban, a végiratban tagadásba nem vették, bíróság előtt beismertnek kell tekinteni. Végül megerősíti ennek az értelmezésnek helyes voltát az is, hogy a 8. sz. a. megyei szabályrendeletben Pusztakunbajáról,