Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXV. kötet (Budapest, 1893)

70 által, mely szerint panaszló testén tompa eszközzel ejtett ütések által okozott sérülések nyomai észleltettek, és támogattatik továbbá az eskü alatt kihallgatott panaszló azon állítása által, hogy midőn a szobából, hol tőle a gyürüt vádlott el akarta venni, kifutott, s vádlott utána szaladt, a ház előtt utolérte s itt a gyürü miatt a földhöz vágta, a földön rugdosta és ütötte, azután pedig a szobába ismét belökdöste ; tekintve, hogy e szerint megállapítottnak veendő az, hogy panaszló ellen azon idő alatt, mig vádlottnál volt, erőszakoskodás követtetett el ; tekintve, hogy panaszló eskü alatt tett azon további állításának valóságát, hogy őt vádlott, miután a szobába ismét belökdöste — minthogy neki a gyürüt át nem adta — felső ruhái levetésére oly fenyegetéssel kényszeritette, hogy különben letépi azokat róla, vádlottnak a vizsgálat során tett — a végtárgyaláson ugyan visszavont — de a körülmények által támogatott azon vallomása is erősiti, hogy ő a panaszlót a szobában levetkőztette a gyürü miatt, mely körülmény által viszont támogatást nyer vádlottnak az elönyomozat rendén szabályszerűen felvett jegyzőkönyvbe adott azon további beismerése, hogy panaszlónőt meglökdöste, majd pedig felső ruháit, mivel szép szerivel átadni nem akarta, tőle elvette; tekintve, hogy vádlott azt a végtárgyaláson is beismerte, hogy miután panaszló levetkőzött s őt még tovább is szidta, azt ugy mint volt, alsó ruhában a kapun kilökte, tehát kilökte a nélkül, hogy annak felső ruháit visszaadta volna, melyeket ha panaszló — mint vádlott a végtárgyaláson állítja — csak önszántából a végből vetkőzött volna le, hogy meggyőzze vádlottat a felöl, miszerint a gyürüt ruhái közé nem rejtette el, hanem az udvaron eldobta — nem lett volna oka annak vissza nem adni és meg nem engedni, hogy azokat magával elvihesse ; tekintve, hogy ezek után nem tekinthető kétségesnek, hogy panaszló nem önként hagyta hátra felső ruháit vádlottnál, a mi ellen azon tény is erősen bizonyít, hogy panaszosnö a kérdéses ruháit csakis a rendőrség közbejöttével volt képes vádlottól visszaszerezni; tekintve, hogy a fennebbiek alapján azon tényállás fogadandó