Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

6i Btk. 400. §-a második bekezdésében meghatározott közokirathamisitás bűntettének a Btk. 95. §-a alapján előálló eszmei halmazatában mondatnak ki bűnösöknek, a kir. itélő tábla Ítélete ekként kiegészítve egyebekben helybenhagyatik. = Az e határozatban kimondott elv, hogy t. i. az eladott ingatlannak zálogjoggal való terhelése a csalás és okirathamisitás tényálladékát képezi, folyománya azon ujabban egész határozottá válni kezdő bírói gyakorlatnak, hogy az ingatlan kétszeri eladása csalást és okirathamisitást képez. (L. Dtár u. f. XXIX. 54. lap, és Dtár u. f. XXXI. 164. lap ) A Curia különben e határozatban is hangsúlyozza azt, hogy a megkárositási czélzatnak igazolva kell lenni, és hogy azt jelen esetben az igazolja, hogy vádlottnak vagyona nem levén, ő tudta, hogy nem lesz képes a zálog által biztosított adósságot kifizetni. (L. még Dtár u. f. XXX. 314. lap.) 18. Jogos védelem megállapítása súlyos testi sértés esetében. (1892 szeptember 14. 2946. sz. a.) A balassa gyarmati kir. törvényszék: Sáfrány Márton vádlottat a Bacsa Jánosnén elkövetett s a Btk. 301. §-ába ütköző s a Btk. 92. §. alapján vétséggé minősülő súlyos testi sértésben vétkesnek itéli s ezért egy havi fogházbüntetésre itéli. Indokok: A végtárgyalás folyamán kihallgatott tanuk vallomásával bebizonyítva lett, hogy 1890 aug. 24-én Sáfrány Mártonné a miatt, mert Bacsa Jánosék, kikkel egy udvaron laknak, az elhalt öregapjuk alatt volt szalmát az udvaron szétszórták, szóváltásba, majd tettleges czivakodásba elegyedett, ezt látva Juhász Pál tanú, vádlottért a szobába sietett, s őt onnan e szavakkal: «jöjjön, a feleségét verik* kihívta. Meglátva vádlott, hogy nejét, ki terhes állapotban volt, sértett Bacsa Jánosné és Kükkel Mihályné bántalmazzák, az udvaron levő kapát felkapta s a czivakodókhoz rohanva a kapával sértett Bacsa Jánosné kezének mutató ujját ugy megsérelmezte, hogy