Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

46 tekintve e szerint, hogy még a most emiitett 111 frt 80 krnak felperes terhére számítása esetében is a felperest terhelő tételek összege csak 1890 frt 15 kr., a 13. sz. a. könyvkivonat «tartoziki rovatának többi tételeivel pedig felperes az alábbiak szerint jogosan nem terhelhető ; tekintve, hogy ezzel szemben alperes maga a 13. szám alatti «követel» rovatának 1—6. tételei alatt összesen 1798 frt 21 krt számit felperes javára s ehhez járul a fentebbiek szerint felperest az 1886 márczius 21-tői fogva járó illetmények fejében megillető 910 frt 92 kr. s ehhez képest felperes javára összesen 2709 frt 13 kr. esik, a miből a fentebbiek szerint terhére irt 1890 frt 15 krt levonva, felperes javára még mindig 818 frt 98 kr. marad fen, az tehát felperest feltétlenül még a hiányzó leltári tárgyak értéke fejében követelt egész összegnek az ő terhére számítása esetében is megilletné, ezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét a mennyiben alperes 818 frt 98 krnak fizetésére feltétlenül köteleztetett, alperes pedig viszonkeresetével elutasittatott, az itt felhozott okokból helyben kellett hagyni. Az elsőbiróság által megítélt 910 frt 92 krból további 91 frt 94 krnak és kamatának megfizetésére azonban alperest csak a jelen Ítélettel megítélt becslöeskü le nem tételének esetére kellett kötelezni, mert felperes nem tagadja, hogy a 13. sz. alatti könyvkivonathoz NB. a. csatolt s a «tartozik* rovat 15. tételére vonatkozó kimutatásban felsorolt összes leltári tárgyakat alperestől átvette, azoknak alperes részére hiánytalanul való visszaszolgáltatásáért tehát alperessel szemben egyedül felperes felelős, mert felperes azt, hogy a NB. alattiban hiányzók gyanánt megnevezett tárgyakat, vagy ezek bármelyikét alperesnek akár közvetlenül akár az alvállalkozók utján visszaszolgáltatta, vagy hogy azok munkaközben a rendes használat által tönkre mentek volna, alperes tagadásával szemben nem bizonyította s a végiratban kinált főeskü e részben bizonyítékul nem szolgálhat, mert felperes elő sem adta határozottan azt és az esküt ki sem terjesztette arra, hogy a kérdéses tárgyak közül melyek mentek munkaközben tönkre, s melyek lettek visszaszolgáltatva, vagy megtérítve, ebbeli védekezése tehát nem világos és nem határozott, mert ezeknél fogva alperes a természetben már meg nem levő kérdéses tárgyak értékének megtérítését felperestől jogosan követeli, mert a tagadott