Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

38 márczius 10-ig tényleg szolgálatban is volt, a mikor is alperes vasúttársaság nevében igazgatója a C. alatti szerint minden alapos s igazolt indok nélkül a szolgálati szabályzat 4. pontjára hivatkozva felmondott, kinyilatkoztatta, hogy a szolgálati viszonyt 3 hó lefolyása után, vagyis 1886 június 10-én felbontottnak tekinti, mely intézkedését alperes vasúti igazgatóság a 7. alatti szerint 1886 márczius 17-én tartott ülésében elfogadta s jóváhagyta, sőt felperest viselt állásából tényleg elbocsátotta. Ily ténykörülmények folytán felperest, miután az, hogy a felmondást ö tette, avagy hogy a tényleges elmozdításába kölcsönösen beleegyezett volna, tagadása ellenében bebizonyítást nem nyert, annálfogva öt 1886 márczius i-töl 10-ig, vagyis a felmondásig, ugy ettől számítva 3 hónapra egész június 10-ig az ügy természete s különösen a 2V., 37. s 67. a. okmányok értelmében évi 3350 frt illetményéből 3 hó és 10 napra eső összesen 910 frt 92 kr. jogosan megilletvén, az részére járulékaival együtt megítélendő volt annyival is inkább, mert alperes felperes elmozdítására elleniratában is csak visszásságot s rendetlenséget hoz fel, melyeket a vasúttársaság igazgatója ellen elkövetett, nem pedig oly vétség vagy bűntényeket, melyek vizsgálat tárgyát képezhetnék, vagy képezték volna, sem nem hozza fel, annál kevésbé bizonyítja, hogy felperes felvállalt teendői szolgálatára képtelen vagy megbizhatlan lenne. Minthogy pedig a 3. sz. a. szolgálati szabályzat 3. pontja értelmében csakis az utóbbi esetekben lehet az illető tisztviselőt felmondási határidő megtartása nélkül szolgálatából azonnal elbocsátani, vagyis csak ily esetben lenne kizárva felperesnek a felmondási időre járó kártérítési igénye, megállapítandó volt felperesnek a 3 havi felmondási időre járó illetmény, habár már akkor ténylegesen nem szolgált, azért, mert annak nem ő volt az oka s mert a jelen perhez becsatolt több okmányokból, melyeknek valódiságát alperes nem tagadta, kitűnik, hogy felperes a felmondás illetve elmozdítás után is folyton védekezett s kérte az alperes vasúttársaságot, hogy előbbi 6. és 7. alatti rendeleteit változtassa meg, de alperes vasúttársaság, mint a G. a. igazolja, igazgatója, előbbi határozatát fentartotta s felperes védekezésének beigazolhatását meg nem engedte, hanem a felmondás után a tényleges