Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

359 vezetét képviselő 6°/0 kereskedelmi kamattól elesett és attól elvonva maradt, mig a tökét ismét visszakapta. A keresk. törv. 284. §-a szerint a kamatra irányuló követelési jog nem a lejárattól, hanem a teljesítéstől számítandó, alperesnek arra irányuló védelme, hogy őt késedelem nem terheli, jelen esetben tehát sikeresnek nem volt tekinthető. De a jogosság tekintetében sem védekezhetik alperes a C. alatti Ítélettel, mert akkor, midőn az eme Ítélettel megítélt töke s jár. értékét felvette, már tudta vagy legalább tudhatta, hogy felperes a marasztaló Ítéletet megfelebbezte, a felvett tőkét tehát, habár annak birtoklásához a feltétlen végrehajthatóság folytán kétségtelenül joga volt, még sem tekinthette feltétlenül sajátjának és igy a tényleges használat az ingyenes használatot nem eredményezi, minek folytán alperes ennek használatáért azt a közönséges ellenértéket tartozik viselni, mely a kereskedők között a 6% kamatszámitási kölcsönös jogból és fizetési kötelezettségből áll. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokot: Az elsöbiróság ítéletének indokaiban helyesen kifejtett tényállás szerint tény az, hogy az elsőbiróságnak azt az ítéletét, mely által a jelenlegi felperes 66 frt 10 kr. tőkének és járu'ékainak megfizetésére felebbezésre való tekintet nélkül köteleztetett s a mely ítélet folytán felperes az ellene megítélt tőkét összes járulékaival együtt a kötelezettség teljesítésére kitűzött határidő eltelte után azonnal alperesnek ki is fizette, a kir. itélő tábla, az általa hozott és a magyar királyi Curia által helybenhagyott ítéletével megváltoztatta és alperest, mint akkori felperest keresetével elutasította. A felsőb bíróságnak eme megváltoztató és alperest, mint akkori felperest keresetével elutasító ítélete következtében peres felek közt az előbbi állapot helyreállításának levén helye, alperes nemcsak azt az összeget tartozik felperesnek megtéríteni, a mit ettől a marasztaló elsöbirósági ítélet folytán felvett, hanem ennek azt az időközi hasznát is, a mit felperestől elvont. Minthogy pedig ezt az időközi elvont hasznot a kereskedelmi törvény 281. §-ára való tekintettel a kifizetett és alperes által felvett összegnek 6°/0 kamatja képezi ; s minthogy alperes nem vonta kétségbe, hogy az általa fel-