Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

240 alatt, hogy ott nem szabad járni, tőle egy forintot követelt büntetésül, s minthogy sértett Lakos Gábor a péksüteménynyel sietett, vádlott pedig azzal fenyegette öt, hogy különben visszakíséri őt a faluba: Bodonosra, 80 krban kialkudott vádlottal s ezen összeget le is fizette. Minthogy pedig sértettnek ugy Markovics András, Urbán János tanuknak hit alatt tett vallomásával igazolva van, miszerint sértett a rendes használatban levő uton ment, vádlottnak nem volt joga tőle büntetéspénzt követelni, ugyanazért cselekménye zsarolás vétségét képezi. A büntetés kimérésénél figyelembe veendő volt büntetlen előélete, a kizsarolt összeg csekélysége. Nem volt megállapítható vádlott ellen a Btk. 353. §. 2. p. szerint minősülő zsarolás büntette, mert vádlott valóban mezőbiró volt s így ezen hivatalos minőséget nem színlelte. (i8qi szeptember 30-án 10164. sz. a.) A nagyváradi kir. itélő tábla : az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1892 márczius 22. 2729. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a vizsgálat és a tárgyalás adatai szerint mind a két alsóbb fokú bíróság helyesen vette bizonyítottnak, hogy Lakos Gábor a rendesen járt uton haladt, a midőn őt a vádlott megtámadta ; tekintve, hogy vádlott fegyveresen megállította panaszost, s a szolgabírói meghagyásra utalva, tőle 1 frt büntetéspénzt követelt ; tekintve, hogy a sértett a fegyveres vádlott és a szolgabírói meghagyásra való hivatkozás által megfélemlítve, kényszerültségböl adott vádlottnak 80 krt, minthogy több pénze nem volt; tekintve, hogy a megnevezett tanuk vallomása szerint a járt uton — s nem a tilosban haladt ; tekintve, hogy azon szolgabírói meghagyás, melyre vádlott az 1 frtnak panaszostól való követelésekor hivatkozott — nem adatott ki; tekintve, hogy e szerint vádlott erőszakos feltartóztatása jogtalan volt ; tekintve, hogy vádlott az eröszakot, mely fenforgó esetben s egyáltalán a zsarolás bármelyik esetében nem a «vis absoluta* szerinti teljes lenyügözése, az ellentállásra tehetetlen állapotba való erőszakolása értelmében veendő — a mi a rablásnak ezen