Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

i66 rint csak akkép érhetők el, hogy a kárositott fél a hamis okiratvalódisága kérdésében tévedésbe ejtetik, mert ha az, kivel szemben a hamisított okirat valamely jog vagy kötelezettség létezése, megszűnése vagy megváltoztatásának bizonyítása végett eszközül használtatik, a kérdéses okirat hamisított voltát ismerné, ugy vagy nem bocsátkoznék bele a megkárosítását előidéző ügyletbe, vagy pedig ha ezt mégis megtenné, abban az esetben károsodását nem lehetne a hamis okirattal előidézettnek tekinteni, s ebben az esetben az okirathamisitás büntethetőségének egyik feltétele hiányoznék. Minthogy pedig a Btk. 401. §-a szerint a magánokirathamisitás lényeges kellékét képezi az, hogy a hamis vagy hamisított magánokirat a tettes részéről valamely jog vagy kötelezettség bizonyítására használtassák, ez pedig az előadottaknál fogva csak a kárositott fél tévedésbe ejtésével történhetik, a tettes részéről czélba vett eredménynyel: annálfogva a tévedésbe ejtés a magánokirathamisitás tényálladéki elemei közé tartozik és annak fenforgása alapján a magánokirathamisitás mellett épp ugy nem állapítható meg a csalással való eszmei halmazat, a mint nem lehet a Btk. 336. §-ának 3. pontja szerint minősülő betöréses lopást a a magánlak megsértésével vagy a Btk. 349. §-ának 2. pontja és utolsó bekezdése szerint minősülő rablások eseteit a súlyos testi sértés vagy szándékos emberölés bűncselekményeivel eszmei halmazatban állóknak tekintetni. Az a körülmény, hogy a fenforgó esetben a vádlottak a hamis magánokiratot a kárositott pénzintézet tévedésbe ejtett közegeinek jelenlétében állították ki, a vádbeli cselekmény büntetőjogi jellegének meghatározásánál, jelentőséggel nem bir. Ezért a kir. itélő tábla a vád tárgyát képező magánokirathamisitás bűntettére vonatkozóan a csalás bűntettével való eszmei bűnhalmazat megállapítását és a Btk. 95. §ának felhívását mellőzte. Nagy László vádlott a Btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitásban azért volt csupán bűnsegédnek nyilvánítandó, mert a bizonyító eljárás adatai szerint ő a hamis okirat kiállításában tényleg részt nem vett, sem pedig annak felhasználásánál közre nem működött, de az sem tekinthető bizonyítottnak, hogy vádlotttársainak bármelyikét az okirathamisitásra ö bírta volna rá s