Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

128 érésére (a biztositás) irányzott fellépése folytán az adósnak meghallgatása nélkül, de az ö rovására a tlkvi hatóság rendelt el; tekintve, hogy a törvényhozóról fel sem tehető, hogy végrehajtó hatalmával —a fenforgó kérdésben a tlkvi hatóságot gyakorló közegei által — segédkezet nyújtani akart oly biztositás megszerzéséhez, melynek adásától magát az adóst, és melynek elfogadásától magát a hitelezőt egyenesen eltiltja ; tekintve, hogy a csődtörv. 27. §. 3 pontjában foglalt rendelkezések az ezen törvény hozatalának alapjául szolgált javaslatban a 27. §. 2. pontja alatt vannak felvéve, a javaslat részletes indokolásának ezen pontra vonatkozó részében pedig világosan ki van mondva, «hogy a javaslat 2. pontjában (törvény 3. pontja) érintett intézkedés alatt a zálog minden neme értendő,* a mi, miután a zálogjogi előjegyzés is a biztositásnak egyik neme, minden kétséget kizár arra nézve, hogy a biztositás ezen neme is a tlkvi rendeletnél későbben keletkezett csődtörvény kérdésben forgó rendelkezései alá esik, mivel a törvényhozó, ha a biztositás ezen nemére nézve kivételt akart volna felállítani, azt kifejezetten tette volna; tekintve, hogy a csődtörvény 27. §. 2. és 3. pontjainak egybevetéséből minden kétséget kizárólag az tűnik ki, hogy a törvényhozó szándéka arra irányult, miszerint terhesebbé tegye az oly hitelezőnek állását, ki a csődnyitási kérvény beadását vagy a fizetések megszüntetését csupán legfeljebb 15 nappal megelőző időben, vagyis a csőd küszöbén szerez a közadósnak vagyonára zálogjogot, mint azon hitelezőét, ki már a válságos 15 napot megelőző időben szerzett zálogjogot, — e czélra állította fel a 3. pontban az oly hitelező terhére, ki a csőd küszöbén szerez zálogjogot a roszhiszemüség vélelmét, a 2. pont szerint különben a tömeggondnokot mint támadót terhelő bizonyítási kötelességet a 3. pontban e miatt hárította át a megtámadott hitelezőre; már pedig ha a zálogszerzésnek itt kérdésben forgó neme a csődtörv. 27. §. 3. pontja alá nem lenne vonható, akkor az oly hitelező, ki a fizetések megszüntetését közvetlenül megelőző utolsó napon mikor a törvény által felállított vélelem szerint tudnia kellett, hogy a közadós fizetéseit megszüntette, és ekkor is csupán követelése lejárta tényénél fogva szerez zálogjogot, nyilvánvalólag elönyösebb