Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)
"5 Ollik Györgytől a paraszt-dubovai 26. sz. tljkvben Al. a. határozatlan arányban foglalt úrbéri telekből vett v'48 úrbéri lelekre nézve a tikvi bejegyzés határozatlan volt s a határozatlan tulajdoni aránynak megállapítása végett Misutka János pert indított, miután a paraszt-dubovai 26. sz. tljkv 5. 3. és 4. a bejegyezvény szerint 1875. évi 1678. sz. végzéssel olykép kiigazittatott, hogy Misutka János 3/4, Mazura Ollik György V4 részbeni tulajdonosokul bejegyeztettek és felperes az 1875. évi 234. sz. a. a szerződés értelmében r/48 úrbéri telekre vonatkozó tulajdonjog bekebelezése iránt előterjesztett kérvényével elutasittatott, s utóbb az eladó Mazura Ollik Györgynek, a fenti megállapítás szerint ^64 úrbéri telekben jutott illetősége az 1878. évi 1884.. sz. alatt árverési jegyzőkönyv szerint Csizsmár Józsefnek 313 frt vételár ellenében eladatott, kétségtelen, hogy felperes, mint vevő, az általa megvett ingatlan tulajdonjogát meg nem szerezhette, s hogy károsodott, miután az emiitett szerződésben a lehető kárpótlási összeg világosan és határozottan a vételár 720 frt összegében megállapittatott. Miután a tlkvi rendelet 65. §. értelmében a kezesség alapján ezen összeg erejéig a zálogjog a tulajdonjog bekebelezése iránti kérvénynek elutasítása mellett is a kezeskedő Kleny József ellen elöjegyeztetendő volt s ezen kezességnek néh. Kleny József általi magára vállalása a fent bizonyítottak szerint igazolva lett, kellett az előjegyzett zálogjogot igazoltnak kimondani s bekeblezését a nyert rangsorozat mellett elrendelni, nem jöhetvén birói figyelembe alperesi részről tett abbeli ellenirati kifogás, hogy a zálogjog bekeblezésének csak akkor volna adható hely, ha a felperes a szenvedett kárt mind valóság, mind mennyiségre nézve beigazolja, miután ezen körülmények a felperes által tényleg szenvedett kár megítélése iránt külön támasztandó perre tartoznak, azért annak felperes által megejtett bizonyítása szükségesnek sem találtatott, jelen perben egyedül az lévén döntő, vállalt-e az alperesek jogelőde a 720 frtig támadható kár erejéig kezességet. (1890 szept. 26. 1742. sz. a.) A pozsonyi kir. itélö tábla: Az elsöbirósági ítéletet az abban felhozott indokoknál fogva és azért is helybenhagyja, mert tekintettel arra, hogy a kérdéses zálogjogi előjegyzés tárgyában 1875—2342. tlkv. illetve 1877. évi 1834. tk. sz. a. hozott elsö8*