Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)
97 lélektani indok, mely a Tóth István halálát maga után vont cselekménye elkövetésénél a halálra czélzó szándék rugóját képezhette volna, az eljárás adataiból megállapítható nem volt, és a halált okozott cselekményt megelőző közvetlen körülmények pedig, különösen ama nagy fájdalmak, melyeket vádlott heréinek az elhalt által való szorítása folytán szenvedett, minden messzebbmenő czélzatot nélkülöző, csupán csak az ellenfél kezeiből való szabadulást szem előtt tartó, a testi sértésre irányuló szándékot nyilvánvalóvá teszik: a kir. ítélő tábla sem találja megállapítottnak azt, hogy vádlott az élet kioltására irányuló szándékkal ejtette azon testi sértéseket, melyek Tóth István halálát idézték elő és elfogadja a kir. törvényszék ítéletének azt a megállapítását, melynek értelmében vádlott cselekményét a Btk. 306. §. alapján halált okozó súlyos testi sértésnek minősítette. A büntetés meghatározása szempontjából azonban a kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja, és tekintettel arra, hogy vádlott a korcsmahelyiségből, hol magát teljes biztonságban érezhette, egy nagy üveget megragadva, bántalmazási szándékkal ment ki az udvaron levő Tóth Istvánhoz, minek folytán a jogtalan bántalmazás kezdeményezőjéül ő tekintendő, tekintettel arra, hogy ily körülmények közt semmi jogos alappal sem bir vádlottnak azon védekezése, mely szerint a cselekményt Tóth István részéről történt bántalmaztatása folytáni erős felindulásban követte el, mert bántalmaztatása saját jogtalan tettének következményét képezi, és tekintettel végül arra, hogy az eljárás adatai e szerint semmi alapot nem szolgáltatnak arra nézve, hogy vádlott javára a Btk. 307. §. 1. pontja és a Btk. 92. §. rendelkezései alkalmaztassanak ; a kir. itélő tábla figyelemmel mégis vádlott büntetlen előéletére és nagyfokú ittasságára, a Btk. 91. §. felhívása mellett vádlott büntetését a 306. §. első rendelkezése alapján 2V2 évi fegyházban állapítja meg. (1892. évi június 7. 1641. szám alatt.) A m. kir. Curia : Tekintve, hogy Keszenicze József vádlott a korcsmában hallva az utczáról jövő zajt, azt következtette, hogy az előző dulakodás után az utczán visszamaradt Bazsai István társa és Tóth István még folyton dulakodnak, egy literes üveget kapva fel kezébe, az utczára kimenni készült, de midőn az üveDőntvénytár, uj folyam. XXXIV. 7
