Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIV. kötet (Budapest, 1893)

9' létével helybenhagyatott s miután a kir. itélő tábla ítélete ellen ismét felebbezés jelentetett be, a kir. itélő táblának 1846 május 5-én kelt ítélete a cs. kir. legfőbb itélő-semmitőszéknek 1851. évi deczember 24-én 11288. sz. a. kelt ítélete által szintén helyben­hagyatott s így bizonyítottnak veendő volt felperesnek az az állí­tása, hogy Szegzárd város lakosai a most említett ítéletek alapján 1852 február 26-tól 1855 május 30-ig helypénzfizetés alól men­tesek voltak. Ámde ezen Ítéletek az alperesi urodalom vásárjogá­nak elenyészését nem mondották ki és a felperest a helypénzfize­tési mentességben csak abból az okból részesítették, mert az al­peres uradalom ebbeli jogát hosszabb idő óta nem gyakorolta, másrészt pedig emez ítéletek joghatálya a volt soproni cs. kir. helytartóság osztályának 1855. évi márczius i-én 3945. sz. a. kelt rendeletével szemben megszűnt, a mely rendelettel a fentnevezett helytartóság mint volt főkormányhatóság által a volt szabadalmak megszüntetésével az általános helypénzfizetési kötelezettség álla­píttatott meg s a helypénzszedés gyakorlatára az alperes uradalom a már előzetesen érvényesített jogából kifolyólag ismételten fel­jogosittatott, s minthogy e rendelet kibocsátása óta azzal ellen­kező tartalmú intézkedés felperes részéről nem bizonyittatott, sőt nem is állíttatott, az most is fenállónak tekintendő, annyival in­kább, mivel ezen helypénzszedési kérdésben ugy az illetékes megye hatósága, valamint a legutóbbi időben a földmivelési, ipar­s kereskedelemügyi m. kir. minisztérium 1881 jun. 4-én 16167­szám alatt kelt rendeletével ilyen értelemben intézkedett. Ide járul még az a ténykörülmény is, hogy az ellenirathoz. 2., 3., 4., 5. a. mellékelt okiratokkal bizonyítva van, hogy a vásárjog, tehát a helypénzszedési jogosultság, már az úrbéri bir­tokrendezési per folyamán tárgyaltatván, felperes részéről az ellen kifogás nem emeltetett s állítólagos szabadalma szóba sem hoza­tott, másrészt pedig az 1874. évben befejezett úrbéri birtokrende­zési per érdemében keletkezett L, II. és III. fokú bírósági hatá­rozatokban végérvényesen kimondatott, hogy a kir. kisebb haszon­vételek, hová a vásárjog is tartozónak tekintendő, minden korábbi korlátozás nélkül az alperesi uradalmat illetik. Ezeknél fogva tehát s tekintettel arra, hogy felperes részéről olyan ujabbi téhyek fel nem hozattak, melyek alapján alperes a

Next

/
Thumbnails
Contents