Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

De kifejezetten elismerte alperes azt is, hogy az F. és /. alatt csatolt okiratok eredetijeit is sajátkezüleg látta el névaláírásával s bár előbb tagadta is, — utóbb — ellenvégiratában megengedhetőnek nyilvánította azt, hogy az utóbbiak szövegét is Sessler Adolf az ő megbízásából szerkesztette s irta. Minthogy pedig a H. a. okirat szövegének jogszerű értelme szerint alperes a felperestől nem megvásárolta, hanem visszavette azt a két festményt, melyet utóbb nevezett 1886. évben vásárolt s melyekre nézve alperes azt is kifejezetten beismerte, hogy a C. és D okiratokban leírtakkal azonosak ; minthogy továbbá alperes a H. alatti okirat szövegében azt is elismerte, hogy azt a 2000 rom. leiről kiállított váltót, melynek visszaváltását magára vállalta, felperes az alperes rendeletére fogadta el, azt pedig viszonválaszában megengedhetőnek nyilvánította, hogy ez a váltó a D. árjegyzék tartalma szerint fizetetlen maradt vételár hátralék fedezetére felperes által kiállítóit elfogadványnak részét képezi: felperesnek az az állítás, hogy a C. és D. alatti árjegyzékekben érintett vételügyleteket felperes nem Goldberger Salamonnal, kinek neve az idézett árjegyzékekben eladóként van szerepeltetve, hanem közvetlenül alperessel kötötte, részint a H. a. csatolt okirat bizonyított és ellenbizonyítást nem tűrő tartalmával, részint alperes fentidézett beismerésből vont okszerű következtetésekkel van igazolva. Azt a további állítását pedig felperesnek, hogy a keresetlevélhez B. és E. alatt csatolt árjegyzékben felsorolt képekre vonatkozó vételügyleteket is alperessel kötötte, hogy ez az említett képeket, mint tulajdonát adta el felperesnek és hogy azok vételárát felperes alperesnek szolgáltatta át: a következő ténykörülményekből vont okszerű következtetéssel kellett bizonyítottnak venni. Alperes nem vonta kétségbe felperesnek azt az állítását, hogy a B. és C. alatti okiratokban felsorolt festményeket felperes az idézett okiratokban kitett helyen és időben abból az üzlethelyiségből vette, melyben alperes utóbb 1887 január és február napjaiban az F. és G. alatti okiratokba foglaltakat felperesnek maga eladta. Alperes előbb tagadta, de utóbb elismerte, hogy 1886. évi