Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

5 Sascu G. tanár eskü alatt igazolja, a szerződés azért és ugy volt kötve, hogy felperes több részletben és a szükséghez képest fizesse a folytatandó örökségi per költségeit, felperes a szerződés aláírásakor vagy azelőtt és azután is nem fizette ki az egész összeget, de sőt azután az alperes kérésére is megtagadta a fizetést. A fizetett összeget 14,000 franknak állítja, a nélkül azonban, hogy azt is látta volna. Ha ezek után figyelembe vétetik azon körülmény, hogy a tanuk mindegyike, kik közül legtöbben a kérdéses perben működtek és közbenjártak, kik közül Cornea és Balasceanu tanuk az A. a. szerződés létrejötténél ügyleti tanuk is voltak, abban összhangzólag egyformán vallanak, miszerint a teljes 70,000 frank kifizetése és átadásáról tudomással nem birnak, már pedig fel nem tehető, hogy felperes ily magas összeget tanuk nélkül adott volna át, vagy hogy ezen lényeges körülmény az A. a. szerződés kiállítása és aláírásakor különösebb és okadatoltabb megbeszélés tárgyát ne képezte volna, tekintettel továbbá több tanú által igazolt azon körülményre, hogy a megállapodásnál külön nyugta és ellennyugta adásáról is volt szó, minek szüksége a 70,000 frank kifizetése esetében nem indokolható, tekintettel végül és főleg a Korbács Ferenczné, Korbács Ferencz, Sascu G. és Leoneida Teodiri tanuk vallomására, kik előtt felperes, részint közvetlenül, részint közvetve elismerte, hogy a 70,000 frankot teljes összegben nem fizette ki, mert kifizetés esetében az ellennyugta adás, a fizetés megtagadás nem is képzelhető és ennélfogva felperesnek bíróságon kívüli beismerése (prts 160. §.) is a tekintetben, hogy a 70,000 frank teljes összegben megfizetve nem lett, perrendszerüen annyival inkább bizonyítottnak látszik, mivel felperes ezen, az alperes által nyújtott bizonyítékokkal szemben meg se kisérti a fizetés tényét bizonyítani. Ezeknél fogva bizonyítottnak kellett elfogadni, hogy a 70,000 frank teljes összegében kifizetve és alperes által átvéve nem lett és hogy ezen A. a. szerződés a valóságnak nem felel meg, hogy az inkább a felperes biztosítására volt szánva, vagy hogy legalább is alperes az A. a. szerződést olyannak tekintette annyival is inkább, mivel nem valószínűtlen alperes azon állítása, hogy a román nyelvben nem tökéletesen jártas.