Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

239 nélkül maga mellé a tamburához tette, s azt eltávozása alkalmával véletlenségből magához vette azon hiszemben, hogy az sajátja, hasonló levén a tulajdonát képező pipával. Ugyancsak beismerte azt, hogy ezen pipát elfogatásaig dohánynyal újból meg nem töltötte ; a végtárgyalás során constatáltatott, hogy panaszos pipája ki nem égett jó dohánynyal volt megtöltve, igy védekezésének valótlansága kétségtelen lett. De megczáfolják az átadás tényét Pallér Elek és Galamb József tanuk, kik bizonyítják, hogy panaszos pipáját vádlottnak át nem adta, hanem eltávozása előtt kevés idővel pénzével együtt kabátja belső zsebébe tette. Mert vádlott maga is beismerte, hogy tudomása volt arról, hogy a korcsmában vádlottnál pénz volt. Mert Horváth János tanú szerint a panaszos előtt 8—10 percz•czel eltávozó vádlott gyanút keltő módon ment, ugyanis menésközben gyakran megállott és visszanézett a korcsma felé. Mert a panaszos által a tett színhelyén talált s bűnjelként becsatolt piros alapú fehér babos kendőben, bár Bende János és Pallér Elek tanuk nem ismerik fel határozottan azon kendőt, a melyben vádlott a korcsmába tamburáját hozta, de állitják, hogy az fehér foltokkal ellátott kendő volt, s nem pedig az, a melyet vádlott a vizsgálat során becsatolt, mely ugyan piros alapú, de semmiféle foltokkal, babokkal el nem látott. Mert kitűnik védekezésének roszhiszemüsége abból is, hogy azon előadását, miszerint a korcsmábóli hazaindulása után (n—12 óra között) egyenesen hazament, megczáfolja vele egy házban lakó Krizsa Józsefné, a ki vallja, hogy vádlott a kérdéses éj reggelén 3—4 óra tájban jött haza, a mi egyúttal magyarázatul is szolgál arra, miért nem találtatott meg vádlottnál az ellopott pénz, a különben sürgősen megejtett előnyomozat daczára. Az előadott összbizonyitékok alapján, melyek egybevetése és mérlegeléséből kétségtelenül megállapítható volt az, hogy a pipa és pénztárcza, miután a zsebet leszakította, egyidejűleg került vádlott birtokába, miért is ő ezek ellopásában bűnösnek volt ítélendő, míg a rablás bűntettének a vádja alól felmentendő volt azért, mert, hogy azok elvitelére, a panaszos által előadott, testére gyakorolt oly fokú erőszakot használt volna, minő a cselekményt rablássá minősíthetné, kétségtelen bizonyíték nincs.