Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

210 alkalommal sirt, mert a gyermek fentartása sok gondot okozott neki, Juli megkérdezte, hogy miért sir ? ö elbeszélte baját, s ekkor tanácsolta Juli először, hogy dobja a gyermeket a Dunába. Annak, hogy a gyermek átvétele alkalmával az ismeretlen Juli nem volt látható, természetes és elfogadható indokát adta vádlott abban, hogy Juli az utczasarkon várakozott reá, egészen megfelel a bűnös tudatnak, hogy nem mutatja magát. A legfontosabb kételypont s valóban problematicus mozzanat az, hogy egy idegen, az ismeretlen Juli bármi vagyoni, vagy egyéb czél nélkül közreműködjék vádlott gyermeke megölésénél, sőt épen a halált okozó tényt kövesse el. De azon mély demoralisatio mellett, mely azon alacsony társadalmi rétegekben, a nemi együttélésre, s annak következményeire nézve uralkodik, lehető ez is, nincsen kizárva. Vádlott már elfogatása alkalmával ugy jellemezte a Julit, hogy a saját állítása szerint két gyermeket vetett a Dunába. A Juli ezen nyilatkozata még akkor is, ha az teljesen valótlan volt, egy megromlott, minden erkölcsi törvény iránt érzéketlen egyénre mutat, s az ismeretlen maradt Juli ezen egyéni jellemvonásában megtaláljuk a magyarázatot azon cselekményéhez is, hogy vagyoni vagy egyéb czél nélkül közreműködött a vádlott gyermekének megölésénél. Sőt éppen ezen mozzanat ujabb bizonyítékul szolgál a Juli létezésére nézve. Az, hogy vádlott mindjárt elfogatásakor, a meglepetés pillanatában arra gondolt volna, hogy egy költött személyt (a Julit) oly tulajdonságokkal ruházzon fel, melyek létezését és közreműködését hihetőbbé teszik, egyenesen elfogadhatlan. Tudomással kellett birnia a Julit jellemző ezen adatról már előbb, mert a meglepetés pillanatában az értelem a további összevetésekre, s a szükséges adatok koholására képtelen. Miután ekként vádlott védelmi állítása megczáfolva éppen nincsen, sőt annak valósága a felhozott indokok által is támogattatik, a kir. törvényszék a tényállás megállapításánál vádlott beismerését fogadta el ítéleti alapul, mely szerint vádlott az ismeretlen Julival együtt ment a vesztőhelyre, ottan a gyermeket a Julinak átadta s mig vádlott a vasuttöltésen maradt, Juli az átvett gyermekkel leszaladt a töltés lejtőjén a Dunához s azt a Duna