Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

208 is ki van zárva, hogy a Duna vizének nagy sodra mellett, s ttiidön az éppen zajlásban van, a vizre tett gyermek a túlsó oldalra magától átverődhetett volna, gátolja ennek elfogadását még az is, hogy a párna még el sem volt merülve. Az Elevátornál a hely sem alkalmas ezen cselekmény elkövetésére, mivel nagyobb forgalmú pont. mig az összekötő vasúti hid budai oldala, mint félreeső és csekély forgalmú hely, a tettesek czéljának inkább megfelel. Az előnyomozati beismerésnek az egyik körülményre, az elkövetési helyre vonatkozó ezen szembeötlő valótlansága arra inditá a kir. törvényszéket, hogy az előnyomozati vallomásnak azon másik részét is, mely szerint vádlott maga dobta a gyermeket a Dunába, a Juli közreműködésére vonatkozó vallomás megbirálásánál teljesen figyelmen kivül hagyja. Eltekintve ugyanis attól, hogy azon beismerés nem biróság előtt történt, abból, hogy vádlott egy kevésbé lényeges, csaknem közönbös ténykörülményre (elkövetési hely) védelmi czél nélkül, szembeötlő valótlanságot mondott, azon meggyőződésre jutott a kir. törvényszék, hogy azon vallomását már akkor a Juli iránti kedvezésből akár azért, mert erkölcsi levertségből, saját sorsának kimenetele iránt közönyös volt, de mindenesetre megfontolás nélkül tette. A végtárgyaláson (és a vizsgálat folyamán) kifejlettek alapján bírálva el a kérdést, figyelembe jött először is az, hogy vádlott mindjárt elfogatása alkalmával nevezte meg az ismeretlen Julit felbujtóként s azon hozzáadással, hogy ezen Juli saját előadása szerint már két gyermeket ölt el a nélkül, hogy baja lett volna miatta. Vádlottnak ezen nyilatkozata nem lehet koholmány. Elfogatása ugyanis a meglepetés jellegével birt, még alig követte el a cselekményt, a Nemesis már is utóiérte. Ezen meglepetés által felkeltett lelki állapotban a teljesen kiderült bűntény súlya alatt az elfogatás által megzavarva, csak nagy ravaszság, a bün kimentése és titkolásához szokott lelkiismeret tehetné képessé arra, hogy védelmére azonnal czélzatos koholmányokat gondoljon ki s adjon elő. Vádlott a végtárgyalás folyamán őszinte egyénnek bizonyult, egyetlen állítása sem lett megczáfolva, előélete büntetlen, lélektanilag tehát alig lehetne elfogadható, hogy a fent vádolt lelkiállapotban czélzatos koholmányra képes volt.