Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

134 ezeket egyedül Kis Juli maga tette, el akarván magáról ezáltal hárítani az emberölés vádját. De Kis Dávidné ezen állításai sem voltak elfogadhatók ; mert lehetetlen, hogy egy nö, különösen mint jelen esetben Kis Juli, ki ez alkalommal szült először, annyi lélekerövel rendelkezett volna közvetlenül a szülés után, hogy fájdalmai okozta, majdnem teljesen önkívületi állapotban egyedül, minden segítség nélkül, bármi csekély tevékenységet is ki tudott volna fejteni; de meg Kis Dávidné saját vallomása szerint is azért maradt leánya Kis Juli mellett és nem hívott szülésznőt, hogy mindig mellette maradhasson és neki a szülésnél segedelmet nyújtson ; igy Kis Dávidné azon védekezése is, hogy azért nem segített leányának, mert megborzadt a halott gyermektől, figyelembe egyáltalán nem jöhet. Mindezen bizonyítékokat és gyanús körülményeket egybevetve, kétségtelenné válik, hogy vádlottak a terhükre rótt bűntetteket csakugyan elkövették; miért is őket, és pedig elsőrendű vádlott Kis Julit a Btk. 284. § ába ütköző gyermekülés bűntettében, másodrendű vádlott Kis Dávidné született Németh Erzsébetet pedig a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében kellett bűnösnek kimondani és tekintettel az enyhítő okokra, az ítélet rendelkező részében megállapított büntetéssel sújtani. Enyhitö körülményül szolgál mindkét vádlottnál büntetlen előéletük, Kis Dávidnénál még, hogy leánya ballépése által ugy leányára, mint általában az egész családra nagy szégyen és kellemetlenség háromlott, a melytől azt minden áron meg akarta menteni és ebben leli indokát ezen vádlottnál a Btk. 92. §-ának alkalmazása. Súlyosító körülmény egyik vádlottnál sem merül fel. (1891 márcz. 20. 1096. sz. a.) A győri kir. ítélő tábla : Ámbár a kir. itélő tábla sem talált vádlottak ellen súlyosító körülményt és ámbár elfogadta az elsőbíróság által felhozott nyomatékos enyhítő körülményeket, sőt ezeket Kis Dávidnéra nézve szintén annyira nyomatékosnak találta, hogy javára a Btk. 92. §-a alkalmaztassék ; mégis az elsőbiróság által kiszabott szabadságvesztés büntetéseket megfelelőnek nem találván, a Kis Juli elsőrendű vádlottra kiszabott egy évi börtönbüntetést két évi börtönre és Kis Dávidné másodrendű vádlottra kiszabott egy és fél évi börtönbüntetést két és fél évi fegyházra