Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

io6 törvényszakasz értelmében jogszerűen következtethető lenne, hogy neki a pénzfelvétel, illetőleg váltók átvételekor közadós fizetésének beszüntetéséről és a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt, nemcsak, hanem ellenkezőleg abból a körülményből, hogy az alperes a közadósnak első izeni sógora, hogy közadós alperes egyik házában lakik, kereskedési üzlete pedig másik, abban a házában volt, melyben alperes lakik ; hogy továbbá perbeli beismerése szerint közadóst évtizedeken keresztül tetemes pénzzel és hitellel segítette ; valamint alperes abbeli beismeréséből, miszerint alperes tudta, hogy a közadósnak hitele nincsen, sőt ki is nyilatkoztatta, hogy közadós ellen a csőd legközelebb meg is nyilik: alaposan azt kell következtetni, miszerint alperes tudta, hogy a közadós fizetéseit beszüntette ; a szóban forgó fizetés elfogadása által a közhitelezők kárt szenvednek, ennélfogva a jogcselekvényt a csődtömeg irányában hatálytalannak kimondani s a jogtalanul felvett összegnek megfizetésében marasztalni kellett. Nem lehetett elfogadni alperes abbeli védelmét, hogy ő nem pénzt kapott a közadóstól, hanem olyan váltókat, melyeket az elfogadók vagyontalansága miatt lejáratkor ő váltott ki ; mert alperes beismerése szerint a pénzt a sárréti takarékpénztártól ő vette fel, felperes tagadása ellen pedig nem igazolta s tanú G. József és T. Sándor sem igazolta, hogy a szóban forgó váltókat csakugyan ő váltotta be. De ha ezt igazolta volna is, az esetben is igazolatlan maradt volna, hogy vajon nem a váltóelfogadók pénzével váltotta be e váltókat, de legvégső esetben megkapta a takarékpénztártól a kérdéses váltókat beismerése szerint, a melyeken szereplő, név szerint meg sem nevezett elfogadók ellen követelése áll fen, a kiktől, hogy a behajtást siker nélkül megkísértette volna, a perben nem állította, annál kevésbé igazolta. Végül figyelembe nem vehette a kir. törvényszék alperesnek arra alapított védelmét, mintha közadós neki 985 frttal tartozott volna, mert e tartozás fenállását felperes tagadása ellen alperes nem bizonyította, de különben is a fenebbi körülmények között a fenálló tartozás kielégítését tárgyazó jogügylet éppen oly hatálytalan lenne, mint hatálytalan a viszontszolgálat nélkül teljesített fizetés cselekvénve. (1890 nov. 24. 9057. sz. a.)