Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXIII. kötet (Budapest, 1892)

84 és 46. §-ában körülirt és minősített Konnert Martin falusi biró sérelmére elkövetett közcsend és hatósági közeg hivatalos eljárásban megsértési kihágásban vétkesnek találja, s ezért a Btk. 41. és 46. §-a alapján a Btk. 96. és illetve a Btk. 102. §-a alkalmazásával 5 napi elzárásra 2 frt mellék- és 6 frt fö pénzbüntetésre itéli, mely behajthatlanság esetén 4 napi elzárásra lesz átváltoztatandó. Indokok: A végtárgyaláson kiderített tényállás szerint nem forogván fen becsületsértés vétsége, vádlott ez alól felmentendő volt, azonban fenforogván vádlott ellen közcsend elleni kihágás és hatósági közeg hivatalos eljárásában megsértése, csak ebben volt vádlott vétkesnek kimondandó és tekintettel eddigi feddhetlen előéletére és hogy felingerelt állapotban volt, de tekintettel arra is, hogy hatóságnak közege ellen követte el azon cselekményeket, az Ítélet rendelkező részében foglalt büntetéssel sújtandó volt. A kolozsvári kir. ítélő tábla: az elsőbirósági ítéletnek a becsületsértés vétségre vonatkozó nem felebbezett részét nem érinti, egyéb felebbezett részét azonban részben megváltoztatja s a vádlottat a Kbtk. 41. §-ában irt közcsend elleni kihágás vádja s annak következményei alól felmenti, a Btk. 46. §-a szerinti kihágásért pedig büntetését 1 napi elzárással helyettesítendő 10 frtban állapítja meg, egyekben pedig az elsőbirósági ítéletet helybenhagyja. Indokok: A tárgyalás rendén a magánvádló, feladása a vádlott beismerése s a kihallgatott két tanú egybehangzó vallomása által bizonyítva van ugyan, hogy akkor, a midőn magánvádló Konnert Márton mint kirendelt zárgondnok a Bloó Rozinánál lefoglalt tárgyak megtekintésére ment, Bloó Mihály vádlott oVerflucht ist dein Gott und deine Mária Mutter Gottes» szavakat mondta neki, a magánvádló s a tanuk vallomásai által ugyanaz is bizonyítva van, hogy ugyanazon alkalommal a vádlott a magánvádlót veréssel és csontjai összetörésével is fenyegette, de minthogy maga a magánvádló sem állítja, hogy eme fenyegető szavak benne alapos félelmet gerjesztettek volna arra nézve, hogy a vádlott fenyegetését végrehajtani szándékoznék, a tanuk pedig ez irányban semmit sem bizonyítanak. A Btk. 41. §-ában irt közcsend elleni kihágás tényálladéka nem állapitható meg s ennek következtében az elsőbirósági Ítéletet e tekintetben megváltoztatni, s a vádlót-