Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

36 azért vádlottat a fentebb előadottaknál fogva a hivatok §. alá eső izgatás vétségében bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél enyhito körülményül vétetett vádlottnak eddigi büntetlen előélete és hogy izgatásának tényleges eredménye nem volt, ellenben súlyosító körülményül vétetett, hogy a munkások izgatását önérdekből, haszonlesésből azért tette, hogy mintegy a munkások pártfogójának, tanácsadójának tüntetvén fel magát, ez által azokat kereskedői helyiségébe csábítva, nagy üzleti forgalmat csinálva, magának anyagi hasznot szerezzen. Ezen enyhitő és súlyosító körülmények figyelembe vételével vádlottat az ítélet rendelkező részében kitett szabadságvesztésbüntetés elszenvedésére ítélni kellett. (1891 szept. 10. 2738. sz.) A nagyváradi kir. itélő tábla: A semmiségi panaszt elveti, a kir. törvényszék Ítéletét pedig megváltoztatja s Daubner Béla vádlottat az ellene a Btk. 172. §. 2-ik bekezdésébe ütköző izgatás vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A kir. törvényszék helyesen járt el akkor, a mikor a védő által kért vizsgálatnak pótlását el nem rendelte és a kihallgatott tanukat vallomásukra megeskette, mert annak szándékolt beigazolása, hogy vádlott a munkásokat figyelmeztette, hogy a május elsejét nem szabad megünnepelni, hogy a munkáskör zászlóját el kell tenni és hogy a munkásokat mindig csillapította, a jelen bűnvádi ügynek tárgyát képező vádbeli cselekménynyel összefüggésben nem áll és mert a tanuk megesketése ellen aggály fen nem forogván, azok vallomásukra helyesen lettek megesketve. Alaki szabálytalanságot ekként a kir. törvényszék el nem követvén, a semmiségi panasz elvetendő volt. Az ügy érdemét illetőleg : Habár a vizsgálat során kihallgatott két tanúnak vallomása elegendő alapot szolgáltatott is a vád alá helyezés elrendelésére, ámde a vádbeli kijelentések a megtartott végtárgyalás folyamán a két terhelő tanú által nem egybehangzólag adatnak elő, mivel Demcsák Mihály tanú külön alkalommal, Henczély Géza tanú ismét más alkalommal történt kijelentésekről tanúskodnak. De eltekintve attól, hogy minden egyes cselekményre nézve, csak egyes tanúnak vallomása jelentkezik, egyik tanú sem állítja, hogy a kijelentések a munkásokra