Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

33 a zsarolásnak a törvényben tüzetesen megjelölt czéltól feltételezett fogalmától ; tekintve, hogy mindezeknél fogva vádlott ellen a zsarolás fenforgása mindkét alsóbb fokú bíróság által ezen cselekmény természetének teljes félreértésével és hibásan állapíttatott meg; tekintve ellenben, hogy vádlott fentebb kiemelt cselekményével Hetesi Pált szabad mozgásra irányzott akaratának tényleges megvalósításában erőszakkal s igy törvényellenesen megakadályozta ; tekintve, hogy e közben vádlott Hetesi Pál ütlegelése s annak árokba való lehúzása által sanyargatást is követett el ; tekintve, hogy az előadottaknál fogva vádlott ellen a Htk. 323. § ába ütköző s ezen §-nak harmadik bekezdése szerint minősülő személyes szabadság megsértésének vétsége bizonyítva van : vádlott ezen most megjelölt vétségben volt bűnösnek kimondandó s bűnhalmazat nem létében a Btk. 96. §. alkalmazásának mellőzésével s figyelemmel a haragtól és szeszes italok élvezetétől ingerült állapotára, mint nyomatékos enyhítő körülményre, a Btk. 91. §. alkalmazásával a hivatkozott 323. §-nak 3. bekezdése alapján a jelen ítélet rendelkező részében meghatározott szabadságvesztés büntetésre ítélendő. Egyebekben a kir. ítélő tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. * = A Curia ezen esetben azért nem állapítja meg a zsarolás büncselekvényét, mert a tényállást ugy konstatálja, hogy az elkövető czélja csak a bosszúállás Volt és az, hogy a sértett fél neki a bor árával tartozott, a bosszúvágynak csak okát képezte. Azon kérdés, hogy nem minősíthető-e a cselekvény jogtalan önsegélynek, a mely az esetben, ha a cselekmény, mint ez a két alsóbíróságnál történt, zsarolásnak minősittetik, fontos körülményt képez, a két alsóbiróság által megfontolás tárgyává nem tétetett. ontvenvúr, uj folyam XXXII. 3