Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

10 állítása szerint is már lejárt váltókövetelése lévén, az alperes által kieszközölt biztosítás nem tekinthető olyannak, a melyhez alperesnek általában vagy akkor még joga nem volt volna és igy felperesnek az 1881 : XVII. tcz. 27. §. 3. pontjára alapított kérelme, sőt miután felperes keresetében az előjegyzés alapjául szolgáló váltóügyletet nem támadta meg, válasziratában erre nézve felhozott előadása pedig elkésett, a váltóügylet és alperes követelése ellen emelt kifogásai s erre vonatkozó bizonyitéka figyelembe nem vehetők voltak. A lejárt váltókövetelésnek előjegyzés utján való biztosítása az 1881 : XVII. tcz. 27. §. 2. pontja alapján azért, mert a közadós azon mulasztása által nyújtott módot alperesnek a biztosítás megszerzésére, hogy a csődöt korábban nem kérte és igy közadós megtámadható ugyan, de felperes tartozott volna bizonyítani, hogy a biztosítást alperes a fizetések megszüntetése után s ennek tudatával nyerte. Ezt azonban felperes nemcsak nem bizonyította, de olyan tényül, a melyből a fizetések megszüntetésére következtetni lehetne, csakis azt hozta fel, hogy a közadós 1888 nov. havában hitelezői egyrészénél egyezkedési kísérleteket tett és prolongatiókat kért. A B. a. bizonyitványnyal bizonyítani kívánta ugyan azt az állítását, hogy a közadós 1888 november havában már fizetésképtelen volt s ez Mezőkövesden már akkor köztudomású lett, de ez a fizetések megszüntetésének bizonyítására a községi elöljáróság az 1886: XVII. tcz. 21. §-a értelmében hivatva nincs, s igy erre vonatkozó bizonyítványa figyelembe nem vehető, de különben alperes nem lévén mezőkövesdi lakos, reá a bizonyítvány nem is vonatkoztatható. Azt az állítását azonban, hogy a közadós 1888 november havában hitelezői egy részénél egyezkedési kísérleteket tett és prolongatiókat kért, s hogy alperes erről tudomással birt, felpe res nem bizonyította, arra nézve pedig, hogy a közadós ugyanilyen egyezkedési kísérletet alperesnél tett, a felperes által felhívott tanuk felperes állítását meg is czáfolják, mert valamennyien azt vallják, hogy az egyezkedési kísérlet 1888 deczember 19-ike után történt. Hogy pedig a közadóst alperes beismerése szerint többször felszólította, miszerint jöjjön hozzá számolni s hogy