Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

5 nem állapitható, hogy jogelődjüket az a mulasztás terhelte, a mely miatt az okirat alapján szükségképen a tartásdíj fizetés esete állott be, e nélkül pedig alperesek nem kötelezhetők arra, hogy a lakás és teljes ellátás egyenértéke fejében 10 évre terjedő időre utólagosan egyszerre oly mérvű tartásdijat fizessenek, a melyet jogelődjük annak idején évi részletekben vagyoni helyzetének jelentékeny sérelme nélkül volt volna képes megfizetni és illetve a tartás és lakásnak természetben való kiszolgáltatásához hozzájárulni, és pedig annál kevésbé, mert a mennyiben felperesek jogelőde 10 éven át az alperesek jogelődét a közös anya tartásához leendő hozzájárulásra egyáltalán fel sem hivta, ebből okszt-rüleg vélelmezendő, hogy felperesek jogelőde a teljes ellátást az alperesek jogelőde helyett is önként és minden viszkereseti igény nélkül szolgáltatta ki ; tekintve végre, hogy a kereset kizárólag az elmúlt időre felszámított tartásdíjaknak megfizetésére és nem egyszersmind a lakás és tartás kötelezettségének a folyó évre és a jövő időre vonatkozó megállapítására is van irányozva : mindezeknél fogva a kereset főtárgyára nézve a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete volt helybenhagyandó. A perköltségeket a per körülményeinél fogva kellett kölcsönösen megszüntetni * # * = Bírói gyakorlatunk állandó iránya, hogy a tartási kötelezettségre nem alkalmazza mereven a kötelmi jog általános szabályait. A jelen határozatban kifejezést nyert felfogás megtalálható a Dtár u. f. XX. 91. sz. a. közölt esetben, melyben a kir. Curia kimondotta, hogy noha a gyermektartás a szülök kötelessége, mégis az, a ki a gyermeket nem dijért, hanem szívességből vagy könyörületességböl vette magához, az e czimen tett kiadásainak utólagos megtérítését nem követelheti. Hasonló gyakorlat fejlődött ki a törvénytelen gyermek tartási dija tekintetében a múltra nézve; igy kimondta a kir. Curia Dtár r. f. XV. 38., }. sz., hogy az esetben, ha az anya törvénytelen gyermekét egy ideig sajátjából tartja, a nélkül, hogy a törvénytelen apától tar-