Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

247 Obradovicsot a kertből kifelé vezette, Übradovics az utczán hirtelen kést rántott és Szöllősi Mihály felé szúrt. Erre a zajra odasietett Glavanics Peruta, Übradovics Jeftától a kést elvette, Glavanics Peruta vallomása által beigazoltatott, hogy Szöllősi Mihály a kertje előtt az utczán Übradovics Jeftát tartotta és tanúnak mondotta, hogy Übradovics Jeftát lopáson érte kertjében ; Übradovics arra nem felelt, tehát hallgatólag a tettét beismerte. Mindezeknél fogva Übradovics Jefta a Bík. 333. § ába ütköző s a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettének kísérletiben bűnösnek kimondandó volt. A kísérletben pedig azért, mert Szöllősi Mihály maga azt adta elö, hogy a tettesek a kertjéből nem vihettek el semmit. A büntetés kimérésénél figyelembe vétetett vádlottnak jó előélete, fiatal kora, hogy az elkövetett cselekmény indoka inkább könnyelműség mint gonoszság volt, végre, hogy minősítő körülmény hiányában csupán kihágásnak volna a tett tekinthető. S habár súlyosító is vádlott azon cselekménye, hogy menekülése czéljából kést rántott s azzal hadonázott, mégis az enyhítő körülmények számára és nyomatékosságára tekintettel a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokolva van. A Krenyacs Vásza sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétsége vádja és következményeinek terhe alól felmentendő volt übradovics Jefta, mert Szöllősi Mihályon kívül a tanuk Krenyacs kezét sérülve nem látták és a sérülésről látlelet nincs, ugy tehát a sérülés tárgyilag megállapítva nincsen. A 421. §-ba ütköző idegen ingatlan vagyon jogtalan megrongálása vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentendő volt, mert a szándék lopásra és nem idegen ingatlan vagyon jogtalan megrongálására is volt iránvozva és habár vádlott az ellopni szándékolt dologért menve, veteményeket elgázolt s ágat tört, ezen eredmény előidézése külön büntetendő cselekménynek nem tekintendő s különben is többen voltak és meg nem állapitható, hogy a faágakat ki tördelte össze és a veteményeket ki rongálta meg. Kovacsevics Zsivát csak Szöllősi Mihály vallomása terheli, mert Szöllősi Mihály azt állítja, hogy Kovacsevics Zsivát is lehúzta a fáról, de midőn Kovacsevics Zsivát a kertből kifelé vezette, az kitépte magát kezei közül és elszökött. Minthogy azonban káros e vallomását mi adat sem támo-