Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

94 kivonat szerint mindkét fél izr. vallású levén, az izraeliták házassági ügyeit szabályozó 15940. sz. a. kelt kegy. kir. udv. rendelet és az 1868. évi LIV. tcz. 22., 36. §. alapján ezen válóper a debreczeni kir. törvényszék, mint illetékes polgári bíróság által volt ellátandó. Az érdemben: minthogy Debreczen városának III. ker. rendörkapitányi hivatalától eredetben beszerzett és a perhez csatolt, alperesnö elleni kihágási ügyre vonatkozó iratokból kitűnik, miszerint alperesnö a házasság tartama alatt, mint vendéglős a vendégek szolgálatára erkölcstelen életű nöszemélyek alkalmazása és nőknek kéjelgésre csábítása által elkövetett kihágás miatt pénzbüntetésre jogerejüleg elitéltetett, minthogy ellene ez által az idézett kir. kegy. udvari rendelet 22. §-ában körülirt és a házasság felbontására elégséges indokul szolgáló azon nyomós okok és körülmények, melyek által család jó erkölcse és vagyona veszélyeztetik, minden kétséget kizárólag bebizonyíttatott, ennélfogva tekintve, hogy sem a lelkészi, sem a birói békéltetések, sikerre nem vezettek, tekintve, hogy felperes a per során mindvégig válási szándéka mellett maradt, a viszás felek közt létrejött és időközben felperesnek keresztényhitre történt áttérése folytán a cultus disparitasnál fogva tovább fentarthatónak különben sem remélhető házassági kötelék a többször idézett kegy. kir. udv. rendelet 22., 25., 27. §. alapján végleg felbontandó volt. (1891 márcz. 10. 2774. sz. a.) A debreczeni kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A perben álló eredetileg zsidóvallásu házasfelek közül felperes az ev. ref. vallásra térvén át, ezen válóper az 1863. évi november hó z-án 159+0. sz. a. kelt udv. kancelláriai rendelet 27. §-a szerint ugyanezen rendelet értelmében bírálandó el. E rendelet 24., 25. és 26. §-ai szerint pedig az ezen rendelet alá eső házasság csak mindkét fél határozott beleegyezése, vagy a nő házasságtörése esetében bontható fel. Minthogy pedig alperes a házasság felbontását az egész per folyama alatt ellenezte, s minthogy a házasságtörésre a kereset nem is állapíttatott, s a felhívott rendelet 22. §-ában felsorolt körülmények a házasság felbontása okául megállapítva nincsenek :