Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXII. kötet (Budapest, 1892)

9o mert a haszonbérletnél valamely ingatlan haszonélvezeti joga képezvén a szerződés tárgyát, a dolog természetéből következik* hogy ha a haszonbérlő, a bérbeadó hibájából esik el a haszonbérlettől, teljes kártalanítást követelhet és pedig az elmaradt valószínű haszon, vagyis a szerződés tárgyában bekövetkezett hiány értéke erejéig, tekintet nélkül arra, vajon a haszonbérlő előzetesen albérbe adta-e vagy nem a bérlemény tárgyát, és mert felperes az alperesek anyjával létesített haszonbérlettől az örökösök ténye, illetve szerződésszegése következtében esvén el, felperes a hátralevő évekről elmaradt hasznot alperesektől követelni jogosult. * = A 3. sz. döntvény is kimondta, hogy sem a bérbeadó* sem a bérlő halála meg nem szünteti a haszonbérletet ott, a hol ez szerződésileg kikötve nincs. Dtár u. f. III. k. 199. sz. 27. A feltétlenül marasztaló, valamint az eskü le- vagy le nem tételétől függő Ítéleteknek jogerőre emelkedése közt nincs különbség, hanem az utóbbi esetben csak a jogkövetkezmény függesztetik fel. Nem áll tehát az, hogy eskütől feltételezetten marasztaló ítélet csak az eskü letételekor válik jogerejüvé. Az 1881. évi LIX. törvényczikk 69. §-a a peres felet nem gátolja abban, hogy mielőtt ellenfele a neki megitélt esküt letenné, uj bizonyítékok alapján perújítást vehessen igénybe. A perújítás megengedhetősége nem vizsgálható hivatalból, hanem csak az ellenfél kifogása folytán és így az meg nem tagadható, ha az ellenfél abba beleegyezett. (1892 márczius 3. 7734. sz. a.) A pancsovai kir. járásbíróság: Schnell Erzsébet felperesnek, Mansilovits Velyko és társai alperesek ellen 100 frt és jár. iránti perében a perujitási kérelemnek helyt ad és az 1114. sz. a. Ítéletet hatályon kivül helyezi s ennek folytán kötelezi alpereseket, hogy