Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

28 több oldalról és ezek között magának a felperesnek jogelődje által és pedig épen a kir. kisebb haszonvételeknek árverés alá bocsátása miatt lett megtámadtatása daczára a 27. a. alatti bizonyításaként a felsőbíróság által jóvá hagyatván, jogerőre emelkedett és minthogy felperes azt, hogy alperes, a ki mint legtöbbet ígérő, a birtokot megvette, a regálénak árverésre kitevése körül, tehát a vételnél rosszhiszemüleg járt volna el, ki nem mutatta : e szerint alperes mint árverési vevő a per alatti regálénak jogszerű tulajdonosa lett, az elsöbiróság ítélete ennélfogva az érdemre nézve az előadott okokból volt helybenhagyandó. A m. kir. Curia: A kereset érdemére nézve mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatik, felperes keresetének hely adatik és ennek folytán Szirmay Ödönt az erdőbényei közbirtokossági italmérési jogból illetett háromötöd részre nézve a tulajdonjog felperes részére megítéltetik és alperes köteles felperesnek ezen illetőségnek birtokát és haszonélvezetét visszabocsátani. A perköltség kölcsönös megszüntetésére nézve a másodbirósági itélet helybenhagyatik. Indokok: Az italmérési jog, mint kisebb királyi haszonvétel az 1849 óta kifejlődött jogszokás szerint a nemesi birtoktól jogszerűen elválasztható és külön elidegeníthető és az 1868. évi LIV. tcz. 423. §. is annak külön lefoglalását megengedi; ennélfogva Szirmay Ödön, midőn az A. a. 1884 október 14-én kelt átruházási szerződéssel az erdőbényei közbirtokossági italmérési jogból őt megillető 3/5-öd rész tulajdonjogát, a tulajdon teljes korlátlan és sérthetlen gyakorlatával a zempléni kölcsön és takarékintézetre 16,000 frtért átruházta és 1885. évi január i-töl kezdve annak haszonvételeit is átadta, ezen jogot jogszerűen idegenítette el, ez az erdőbényei birtokának tartozéka lenni megszűnt és jogszerűen, mint önálló ingó dolog a zempléni kölcsön- és takarékintézet tulajdonába és birtokába ment át, ez utóbbi pedig azt C. szerint 1886 szept. 23-án minden jogaival felperesre ruházta át, a ki a kereseti italmérési jogra ez által teljes tulajdonjogot szerzett. Alperesnek ezen A. és C. a. okiratokban foglalt jogügyletek szinlegessége illetve zálogtermészete iránt felhozott kifogásai tehát a másodbiróság által felhozott okokból figyelembe nem vehetők.