Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

12 Btk. 278. §-ba ütköző gyilkosság bűntettének vádja és követkéz' ményeinek terhe alól felmenti; ellenben őket az özv. Vona Jánosné ellenében elkövetetett, a Btk. 279. §-ba ütköző szándékos emberölés bűntettében a Btk. 70. §-a értelmében, mint tettestársakat bűnösöknek mondja ki, s e miatt őket a Btk. 279. és 289. §-ai alapján és pedig Vona István és Vona Vincze vádlottakat fejenként 12 évi fegyházra ; Vona Ferencz, Vona Sándor és Vona Elek vádlottakat tiz évi fegyházra, Vona János vádlottat pedig a Btk. 92. § ában foglalt kedvezmény alkalmazása mellett 6 évi fegyházra itéli. Indokok: A vádlottak beismerésével, illetve egymásra vonatkozó vallomásaikkal, valamint a kihallgatott tanuk vallomásaival igazolt tényállás szerint Vona István, Vona Vincze, Vona Ferencz, Vona Sándor, Vona Elek és Vona János vádlottak 1890. évi szept. 9-én elmentek Hevesre a kir. járásbírósághoz, abból a czélból, hogy mostoha anyjok, Özv. Vona Jánosné által ellenök 140 frt s jár. inditott s már végrehajtás alatt álló pert egyezség által megszüntessék. Vádlottak a kir. járásbíróságtól az özvegynek szintén Hevesen lakó ügyvédjéhez, Stand Miklóshoz utasittattak ; mielőtt azonban a vádlottak eltávoztak volna, valamelyik közülök oly nyilatkozatot tett, hogy: «majd kiegyezünk az ügyvéddel, aztán az asszonynyal is megegyezünk, adunk neki olyat, hogy nem kell neki több pénz !» Vádlottak ezután Stand Miklós ügyvédhez menvén, az épen ott levő özv. Szilágyi Sámuelné azon kérdésére, hogy talán valami bajuk van, a vádlottak közül valamelyik azt felelte : «Nekünk van csak bajunk a mostoha anyánkkal, de most ki kell egyezkednünk, ha megdöglik is» vagy «ha agyonütjük is» ! Az egyezség azonban a vádlottak és Stand Miklós ügyvéd közt nem sikerülvén, a vádlottak eltávozásakor valamelyik azt mondotta a nevezett ügyvédnek: «Ha ki nem egyez velünk a tekintetes ur, majd kiegyezünk mi vele alaposan.» A vádlottak ezután haza mentek Pélyre s ott elmentek együtt a mostoha anyjukhoz, s azt felszólították, hogy egyezzen ki velük; özv. Vona Jánosné azonban kijelentette, hogy ő nem egyezik. Erre a vádlottak feldühösödvén, a mostoha anyjukat megragadták s Vona István s Vincze azt mondották: «No emberek, ha nem egyezik, üssük agyon ! Mindenki üsse, mert a ki nem üti, az verődik