Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

IÓ2 alávetésétől akarta volna függővé tenni, akkor annak vagy ((mindkét féb), vagy «a felek magukat kölcsönösen alávetették*, vagy más megfelelő szavakkal határozott kifejezést adott volna. Ellenben arra nézve, hogy e bíróságok hatásköre a 94. §. idézett pontjaiban felsorolt egyéb feltételek fenforgása mellett törvényszerűen abban az esetben is megállapítandó, ha annak csak a perbe vont fél vetette magát alá, törvényből merített okok forognak fen. Ugyanis az 1881. LIX. tcz. 94. §-ának b), c), és d) pontja eseteiben a törvény nem rendeli, hogy mind a két fél ugyanazon időben és ugyanazon okiratban vesse magát alá a kivételes bíróságnak, sőt kifejezetten megengedi, hogy ezen alávetés akár az ügylet kötése alkalmával, akár később történhetik. Ha tehát az ügylet megkötésekor csak az alperesként perbe vont fél vetette magát alá írásban a kivételes bíróságnak és mindamellett, hogy ezen alávetésének perjogi következményét tudnia kellett, mégis elmulasztotta, hogy ellenfelétől a hasonló egyidejű alávetést követelje: alperesnek egyoldalú alávetését a kivételes bíróság illetékességének megállapítására elegendőnek kell elfogadni, mert felperes törvény szerint a kivételes bíróságnak magát később is alávetheti, sőt azon ténye által, hogy keresetét alperes egyoldalú alávetése alapján a kikötött kivételes bíróság előtt megindítja, magát alá is veti. Ezen törvénymagyarázat helyessége mellett szól továbbá az 1875. évi XXXVII. tcz. 313. §-ának az a rendelkezése is, mely szerint az Írásbeli szerződések érvényességéhez elegendő, ha az okiratot a kötelezett fél írja alá. Az anyagi törvény ezen általános szabályával a szóban levő perjogi rendelkezésnek kifejtett magyarázata teljesen összhangzásban van. De következik ezen magyarázat helyessége abból is, hogy az alaki törvény ott, hol a felek szabad biróválasztási jogának gyakorlatát a felek kölcsönös szerződési megállapodásától akarta függővé tenni, ezt határozottan ki is fejezi. Az 1868. évi LIV. tcz. 495. §a ugyanis azt mondja ki, hogy a felek kölcsönös szerződés folytán peres ügyeik eldöntését választott bíróságra ruházhatják. Az 1881 : LIX. tcz. 94. §-ának érintett pontjai azonban ilyen, vagy ezzel egy jelentőségű rendelkezést